Modern szobrok és népi kerámia

Kárpátalján és megyénk határain túl is ismert a nagydobronyi keramikusművész, id. Hidi Endre, akinek népi ihletésű munkáit megyénk határain kívül is ismerik és keresik. A művész fia, ifjabb Hidi Endre a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett szobrászművész, akinek remélhetőleg a közeljövőben felállítják első köztéri szobrát szülőfalujában. Mi az egy háztartásban élő két művésszel beszélgettünk életükről, mindennapjaikról.

 

– Az elismert népi iparművész fia a modern szobrászatot választotta…

Id. Hidi Endre: Kezdetben én is, mint minden fiatal, meg akartam váltani a világot új, modern dolgokkal. De az élet nem ezt diktálta. Család, három gyerek, így az újító művészi megoldások keresése mellett és néha helyett piacra is dolgoztam, a pályám visszakanyarodott a gyökerekhez, ami szerintem nem szégyellni való. Sok mai művész a népművészetből indul ki. A fiam szobrászként eleve más irányba indult el.

– Egy frissen végzett szobrászművésznek mit kell tennie ahhoz, hogy jelentős és maradandó köztéri szobrokra kapjon megrendelést? Vagy ez a kapcsolatokon, esetleg a szerencsén múlik?

Ifj. Hidi Endre: Például jó szobrokat kell készíteni, pályázni és bizakodni. Meg bizony szerencse is kell hozzá, és persze a kapcsolat sem árt. Azt mondják, ha valaki tíz évvel az egyetem után még foglalkozik a szobrászattal, akkor már valószínűleg meg is marad a pályán. A diploma kézhezvétele utáni tíz évben viszont nagyon nagy a lemorzsolódás.

– A Magyar Képzőművészeti Egyetemen egy köztéri szobor volt a diplomamunkád. Mit kell róla tudni?

Ifj. Hidi Endre: Igen, köztéri szoborrá vált. Ugyanis a nagyatádi szoborparkban lett felállítva, ahol művésztelep is működik, és ahová szívesen jártam le. A diplomamunkámat is itt kezdtem el faragni. Maga a szobor egy stilizált organikus forma. Egy nyújtózkodó nő a kiindulási alap, de elvonatkoztatott, absztrahált formában. Úgy próbáltam a nyújtózkodás mozdulatát megörökíteni, hogy az összekapcsolódjon az anyag, a háromméteres tölgyfa rönk növekedési irányával és energiájával.
Általában természeti formákból indulok ki, ami átalakul bennem, és végül valami teljesen új jön létre, amit egy belső késztetés alakít ki. Továbbfejlődik a kezdeti forma, átalakul valami újjá.

– Egyébként Kárpátalján kaptak megrendeléseket szobrok készítésére? Egyáltalán vásárolnak szobrokat nálunk?

Ifj. Hidi Endre: Egyelőre a kerámia az, amit szívesebben vásárolnak a hozzánk betérők, szobrot ritkán. Egy ilyen szegény országban, mint a mienk, nincsenek könnyű helyzetben a szobrászok, hisz egy szobornak már az anyagköltsége is tetemes összegre rúg. Ukrajnában a nagynevű művészek is csak elvétve kapnak egy-egy megrendelést, a fiatalok pedig ki sem tudják próbálni magukat. Továbbá a mostani gazdasági válság miatt egész Európában csökkent a művészetre szánt pénzt. Így a szobrászok gyárthatják a maketteket, mindez persze mit sem ér, ha nem valósulnak meg a művek.

– Mennyi lehet mondjuk egy köztéri fémszobor anyagköltsége?

Ifj. Hidi Endre: Attól függ, hogy mekkora az a szobor és milyen anyagból készül. Például Magyarországon az öntőműhelyekben 7-8 ezer forint körüli áron öntik a bronz kilóját. Nem is kell túl nagy bronzszobor, hogy a súlya elérje az egy tonnát, tehát ki lehet számítani, hogy csak a fémnek az előkészített formába öntése mennyibe kerül.

– Van-e olyan nagy álmod, amit meg szeretnél valósítani?

Ifj. Hidi Endre: Van jó néhány méretesebb szobor is a házban. És sok kis méretű plasztika, amelyeket szintén nagyban képzelek el, jó lenne ezeknek helyet és lehetőséget találni, hogy megvalósuljanak. Szeretném, ha minél több helyen válnának láthatóvá a munkáim

– Én viszont úgy értesültem édesapádtól, hogy a szülőfalud számára álmodhatsz egy kőszobrot, egy egyelőre üresen árválkodó talapzatra.

Ifj. Hidi Endre: A helyi tanács kérésére elkészítettem három Dobronnyal kapcsolatos szobor makettjét, amelyből kiválasztották az egyiket. Jelenleg még csak ott tartok, hogy anyag után érdeklődöm, csak azt követően tudok majd árajánlatot tenni. Én bízom benne, hogy meg fog valósulni ez a terv.
A három makett közül egy tipikusan nagydobronyi életképre esett a választás. Egy paprikafűző asszony alakját faragnám ki dolomitból vagy homokkőből.

– A nagydobronyi Hidi-kerámiák országhatárokon túlra nyúló népszerűsége, az elismerések és kitűntetések, szakmai díjak ellenére önök ugyanúgy gazdálkodnak, mint a többi nagydobronyi család…

Id. Hidi Endre: Tartunk disznót, szárnyast és nyulat is. Ezek etetéséhez szükséges szemes terményt is igyekszünk a saját földön megtermelni. Bort is készítünk minden évben, az udvaron termett szőlőből. Ez egyrészt az őseinktől örökölt hagyomány, másrészt így tudjuk pontosan, hogy mit eszünk-iszunk, szemben a gyakran kétes eredetű és összetételű bolti áruval.

– Hogyan néz ki egy napjuk? Rendszeresen dolgoznak, vagy inkább amikor jön az ihlet?

Id. Hidi Endre: Én pontos napirend szerint élek. Minden nap 5.30-kor kelek, soha nem alszom el, mert ébreszt az óra. Reggel héttől reggeli. Délben pontosan 12-kor van az ebéd. A vacsora pedig mikor hogy, annak nincs pontos időpontja. Régebben vasárnap mindig összeírtam, hogy mit kellene csinálnom a jövő héten. Tervezni ugyanis muszáj, persze szinte soha nem tudtam mindent megcsinálni a terveknek megfelelően, de egy irány kijelölésére szükség van. Amióta nyugdíjas vagyok, már nem írom le, de a jövő hetet fejben most is mindig megtervezem. Szerintem a jó munkához elsősorban rend kell.

Ifj. Hidi Endre: Én később kelek és este szeretek tovább dolgozni.

– Van az udvaron egy fedett rész, ahol a szobrok készülnek, és van egy kerámia-készítő műhelyük. Szoktak együtt korongozni?

Ifj. Hidi Endre: Együtt soha, mert csak egy korong van. De ez nem jelent nagy gondot, mert a korongozás csak az első fázisa a kerámiakészítésnek. Mindig meg tudtuk még idáig beszélni, hogy mikor ki dolgozik a korongon. A műhely pedig akkora, hogy két ember egyáltalán nem zavarja egymást.

– Honnan szerzik be a kerámiához szükséges agyagot?

Id. Hidi Endre: Jóval rosszabb most a helyzet, mint korábban. Régebben Onokról szereztem be a kiváló minőségű világos színű agyagot, az úgynevezett budaiföldet. Ezt az anyagot régen a szobafestők is használták, mész helyett. Hosszú évekig a hegyen a fedőréteget előbb letakarították, aztán kezdték az agyagréteget kitermelni. Amikor szabad Ukrajna lett, mindenhonnan jöttek a traktorok, autók, mindenki, ahol akart, felülről belevájt így összekeveredett az agyagréteg a fedőréteggel, vagyis tönkretették a lelőhelyet.
Jelenleg csabanyivkai agyagot használok, amely tiszta, de annyira zsíros, hogy magában az égetésnél szó szerint felrobban. Emiatt adalékként kaolint, donyecki tűzálló agyagot és a dobronyi téglagyári agyagot keverem hozzá. Ezt viszont csak egy görgős darálóval lehet vízzel összemosni, amit aztán ki kell újra szárítani. Ez jelentős pluszmunkát jelent.

– Idősebb Hidi Endre soha nem bánta meg, hogy ezt a hivatást választotta?

Id. Hidi Endre: Soha egy percre sem bántam meg. Sőt a nyugdíjba vonulással nem kerültem olyan helyzetbe, hogy ne lenne mit csinálnom és a kocsmába kellene járnom. Van egy műhely, van hová mindennap felmenni. Hasznosabb dolog, mint ha szórakozásból lopnám a napot és úgy érzem, valamit leteszek az asztalra.

Forrás: karpatalja.net