Karácsonyi évadzáró foglalkozás a Nagyberegi Tájházban
Édes mézeskalácsillat lengte be a Nagyberegi Tájház falait az idei esztendő utolsó foglalkozásán, ahol minden a karácsonyvárás jegyében telt.
A Pro Cultura Subcarpathica szervezésében megvalósult december 17-i alkalmon a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum negyedik osztályos tanulói merülhettek el az ünnepi készülődés rituáléiban, melyet a tiszacsomai fiatalok autentikus betlehemes játéka tett még emelkedettebbé.
A program a hagyományokhoz hűen pásztorjátékkal vette kezdetét: elsőként a csillagforgatók legkisebb korosztálya lépte át a tájház küszöbét, előadásukkal alapozva meg a rendezvény színvonalát, majd a nagyobb fiúk vették át a szót. Az ő tolmácsolásukban egy különleges, archaikus szövegvilágú, tiszacsomai gyűjtésű, görögkatolikus betlehemest láthattak a jelenlévők, amelynek egyediségét a bábtáncoltató epizód és a ritkán látható Heródes-játék adta.
Reskó-Papp Angéla, a Tiszacsomai Kultúrház vezetője és a csoport felkészítője hangsúlyozta, hogy a fiatalok évről évre töretlen lelkesedéssel örökítik át ezt a helyi sajátosságokkal átszőtt, bábforgató rítust. A jelenetben megjelenő Heródes alakja a hatalmi gőgöt szimbolizálja, ám a játék végén a krisztusi jóság és a szeretet diadalt arat a zsarnokság felett.
Gál Adél, a tájház koordinátora és a program felelőse kifejtette, hogy a karácsonyi misztérium megélése mellett a tájház kiemelt célja a helyi szokások bemutatása. Éppen ezért minden esztendőben olyan csoportot hívnak meg, akik eredeti, településükre jellemző szövegkönyvvel őrzik a születéstörténetet, ahogy tette ezt idén a tiszacsomai betlehemes csapat is.
A lelki töltekezést követően a gyakorlati munka vette át a főszerepet. A konyhában már előkészített tészta várta a gyerekeket, akik nagy szorgalommal szaggatták az angyal-, hóember- és csillagformákat. A foglalkoztató teremben a kreativitásé volt a főszerep, ahol mindenki saját elképzelése szerint, cukormázzal díszíthette fel a kész süteményeket.
A kézműves asztaloknál a folytatódott múltidézés: az iskolások betekintést nyerhettek abba is, miként készültek évtizedekkel ezelőtt a karácsonyfák elengedhetetlen díszei. Kockacukorból és csomagolópapírból hagyományos szaloncukrot sodortak, a fonott kosarakban illatozó pattogatott kukoricából pedig füzéreket fűztek a fenyő ágaira. A közös alkotómunka végén a tájház karácsonyfája is díszbe öltözött, a foglalkozás pedig közös kántálással zárult. Így a gyerekek nemcsak új ismeretekkel, hanem a közösségi élmény és az ünnepi ráhangolódás örömével térhettek haza.
A Pro Cultura Subcarpathica évadzáró foglalkozása a Csoóri Sándor Alap támogatásával és a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátaljai kirendeltségének szakmai partnerségével valósulhatott meg.
René