Nincs városi ünnepség A „Beregszász Dixieland Band” nélkül

Elmúlt az az idő, amikor a madárének mellett az emberek meghallhatták a gitáron játszó vándor zenész muzsikáját… Amikor a szegénység veszélye nem tántorított vissza attól, hogy teljesen átadják magukat a zenének, a vándorlásnak, amely során az ihletet keresték. Amikor a fiúk és lányok zajos tömegét nem a DJ ritmusa hívta össze, hanem az élő zene. Természetesen, ez nem veszett el, mert az ember nem felejti el a legszebbet. Ezért örömteljes, hogy vannak még olyan emberek, akik „feltámasztják” az élő zenét. Nem amatőrök, hanem hivatásos zenészek, akik nem csak fellépnek, hanem zenét is írnak. A „Beregszász Dixieland Band” zenekarról van szó, amely nélkül nehezen képzelhető el egy fesztivál vagy egy városi ünnepség. Meg kell említeni, hogy a zenekar már Beregszász határain túl, sőt külföldön (Magyarországon) is ismert. A csapatról Glóger Károly, a zenekar egyik alapítója, szponzorja és tagja mesél…

A Dixieland – a New Orléans-i stílusú jazz együttesek elnevezése, melynek tagjai fehérbőrű zenészek voltak, akik az ellen léptek fel, hogy az ő kollektívájukat ne nevezzék ugyanúgy, mint néger zenekarokat, akik ugyanabban a stílusban játszottak. Eleinte az ilyen együttesek nem különböztek a néger együttesektől. Később a dixieland zenekarokban elkezdtek európai kompozíciós technikákat használni. Megváltozott a zene kidolgozásának a módja, a dallam egyenletesebb lett. Még egy különlegessége volt a stílusának: a New Orléans-i jazz szabályai szerint, miután lejátszották a dal fő dallamát, mindegyik hangszer improvizálni kezd. Őszintén szólva, nincs olyan ember, akit az ilyen hangok összefonódása ne kápráztasson el. A beregszászi zenekarban az ilyen színes melódiát a következő hangszerekkel játsszák: az ütőhangszereket Biláncsik Lajos szólaltatja meg, akinek már gyerekkorától kezdve különböző fellépései voltak, trombita – Soós János, aki az idén kapta meg a Munkácsi Tanárképző Főiskola diplomáját, jelenleg a dédai zeneiskolában dolgozik, klarinét – Forgon Zoltán, aki a Donecki Konzervatóriumban tanult, jelenleg pedig a helyi zeneiskola tanára, tuba – Kardkovács Zsolt, aki a művészeti szakközépiskolában és a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán szerezte diplomáját, most pedig zenetanárként dolgozik, zongora – a gyönyörű Antal Dianna, aki Magyarországon végzett tanárképző főiskolát (Miskolc), jelenleg pedig a vári és a beregszászi zeneiskolákban dolgozik, bendzsó – Galgóczy László, aki egy nagyon tehetséges zenész, gitáros, és aki a Munkácsi Tanárképző Főiskola után a helyi művészeti iskolában kezdett el dolgozni, trombon – Glóger Károly, aki a Huszti Művészeti Szakközépiskola karmesteri szakon szerzett diplomát.

Az együttes életében gyakoriak a koncertek, fellépések, zenei találkozók. Nemrégiben például Nagydobronyban a Krumplifesztiválon hallhatták őket, Visken K. Pál, virtuóz harmonikás születésének 70. évfordulója alkalmából szervezett koncerten szerepeltek, májusban Nagyszőlősön lépnek majd fel az Európa nap alkalmából.

És hogyan is kezdődött? Néhány évvel ezelőtt Kunák Vaszil, a zeneiskola volt tanára elhatározta, hogy az évzáró koncertre összesgyűjti a tanárokat, akik egy „Nosztalgia” nevű zenekart fognak alkotni. A zenészek régi híres dalokat, slágereket adtak elő („Ave Maria”, „Sole mio”, stb.). Az együttes ismert lett és nem csak a zeneiskolában. Így ment ez néhány évig. És a tehetséges Kunák tanár úr halála után a zenekar tagjai elhatározták, hogy egy új, más stílusú „Dixieland” nevű együttest hoznak létre. Glóger Károly, Biláncsik Lajos, Forgon Zoltán és Galgóczy László voltak a kezdeményezők. Jelenleg közel 25 dalt játszanak, amelyek a magyar Benkó Dixieland, Leningrádi Dixieland repertoárjából valók, illetve odesszai dalok témáinak dixielandjeit és saját interpretációkat játszanak.

A madár, aki repülni tanul, nem pihenhet – az ég kékségében rejlő ismeretlen lehetőségek egyre magasabbra és magasabbra csalogatják… Emiatt idővel érezhető az érdeklődők támogatásának hiánya.

Ezért úgy tűnik, hogy ezek a tehetséges emberek a régi vándor zenészekre emlékeztetnek, akiknek semmi sem akadályozhatja meg, hogy új dallamokat hozzanak létre, amelyek elbűvölik, felvidítják és megtelítik érzésekkel az ember lelkét.