Nyolc meghökkentő budapesti legenda, beszédes leleplezésekkel (1. rész)

Legendákat mesélni jó, az emberek szeretnek jó sztorikat hallani és továbbadni.

Az igazán eredeti történetek jellemzője azonban az, hogy leleplezve sem veszítenek értékükből, sőt. A cáfolat sokszor nemhogy nem csorbít a sztorikon, hanem még segíti is az adott kor megértését. Budapest napja alkalmából nyolc XX. századi fővárosi legendát választottunk az Urbanlegends.hu oldal gyűjteményéből.

1. A műveivel fizető Rejtő

Rejtőnek szinte nincs is életrajza, csak legendáriuma – írta az Urban Legends a XX. századi magyar irodalom egyik legolvasottabb írójáról, a budapesti kávéházak legendás alakjáról. Az egyik vele kapcsolatos legenda szerint Rejtő gyakran rendezte számláit kéziratokkal, a pincérek pedig rohantak a szemközti kiadóba, ahol már türelmetlenül vártak a folytatásokra.

E szóbeszéd azonban nemcsak a kortársak visszaemlékezéseinek, hanem az író írásaihoz való viszonyának is ellentmond. Egyrészt Rejtő kiadója nem bajlódott volna azzal, hogy oldalak után fizessen, másrészt Rejtő regényei egyáltalán nem úgy készültek, ahogy ma a ponyvaszerzők munkáját elképzeljük. Rejtő ugyanis nem készre írta a műveit: utólag sokat javított rajtuk, és hosszú, dühödt levelekben tiltakozott, ha többszörösen átírt anyagából a kiadó húzott valamit.

2. A befalazott mátka legendája

A Thököly út egyik házához egy szerelmes nő legendája kapcsolódik. A szóbeszéd egy neten terjedő változata szerint a nő a fronton harcoló férjét várta mindennap az ablakban. Amikor a férfi halálhírét hozták, az asszony nem hitt benne, és tovább várt. És igaza volt. Amikor azonban a férfi hazatért, a nő szíve hirtelen megállt, nem bírta elviselni az örömöt. A férj ezután szobrot állíttatott neki azon a helyen, ahol vártak rá.

Az RTL Klub Fél Kettő című műsora utánajárt a történetnek, és kiderítette, igazából nem egy befalazott erkélyről van szó, csupán egy erkélyt imitáló díszről és egy mellszoborról. Egy 1958-as cikkből pedig azt is megtudták: az erkélyen ülő alak ötletét a ház tervezőjének, Ybl Lajosnak a fia hozta Párizsból. A megoldást az apa egyetlen egyszer alkalmazta, ennél a háznál – díszként.

3. Az újra feldolgozott Horthy legendája

A legenda szerint a Gellért-hegyi felszabadulási szobor eredetileg Horthy Miklós fiának, a repülőbalesetet szenvedett Horthy Istvánnak az emlékére készült, az alkotó azonban – megérezve a változások szelét – 1945-ben módosította a tervet, s így lett belőle szovjet hősi emlékmű.

A Felszabadulási emlékmű a kommunista időszakban az ország első számú köztéri szobra, Budapest jelképe volt. A Kádár-rendszerben emblematikus alkotássá vált – 1980-ban például a makettjét az első magyar űrhajós magával vitte a világűrbe -, s egyre inkább szabadságszoborként élt az emberek tudatában.

A tervezett Horthy-szobornak és a Gellért-hegyi emlékműnek azonban a szobrász, Kisfaludi Strobl Zsigmond személyén kívül semmi közük sincs egymáshoz, legfeljebb építészeti alapsémájában hasonlítanak egymáshoz. Valószínűnek látszik az a magyarázat a legenda keletkezésére, hogy a két emlékművet egy történetbe építő pesti polgárt az új megszállók háta mögötti összekacsintás motiválta, az aktus pedig a legyőzöttek virtuális ökölrázása, illetve sajátos kisnemzeti önirónia volt.

4. Az eltolt plébániatemplom legendája

A legenda szerint az Erzsébet híd építéskor a Belvárosi plébániatemplom belelógott a hídba, ezért a templomot arrébb tolták. A szóbeszéd nem igaz, de a templom kétszer is veszélybe került. Az első Erzsébet híd építésénél még a templom lebontása is szóba jött, amit csak a fővárosiak ellenállása akadályozott meg. A város egyik legrégebbi történetű temploma aztán 1910-ben műemlék lett; ezután már csak az eltolásáról lehetett szó, ami fel is merült a 30-as években, de ebből sem lett semmi.

A legenda legismertebb változata mégsem e korokból származik, hanem az új híd második világháború utáni felépítéséhez kapcsolódik. A szóbeszéd kommunista időkre vetítése hasonlóról árulkodik, mint a fent említett Gellért-hegyi emlékműves sztori. A gaz kommunisták az általuk elképzelt haladás (új híd építése) érdekében minden régit (a több száz éves plébániatemplomot) eltipornak, ami útjukba esik – sugallja áttételesen a történet e változata.

Ha a teljes templomot nem is, de egy kibővítési folyamat során a Krisztina téri római katolikus plébániatemplom főoltárát valóban arrébb húzták. Ahogy az a korabeli filmhíradóból kiderül, a mintegy 720 ezer kilogramm súlyú szentély eltolása síneken, kézi erővel történt.

forrás:hvg.hu