Olaj és Vászon – Imre Ádám kiállítása a Lágymányosi Ökumenikus Központban

Festői hitvallása nem más, mint lelkesen, tiszta szívvel és imádkozva alkotni. Célja, hogy azt a pluszt, amit ő meglát, minél nagyobb alázattal és minél hatásosabban adja át képein keresztül az embernek, s a ma felgyorsuló világában értékállóvá tegye a pillanatot, a megélt jelent. Többek között ezekről tett tanúbizonyságot Imre Ádám, beregszászi festőművész november 19-én a Budapesti Református Egyetemi Gyülekezetben, ahol ifjúsági istentisztelet keretében nyitották meg Olaj és Vászon címmel legújabb kiállítását.

A Lágymányosi Ökumenikus Központ nagytermében bemutatott kiállítást és istentiszteletet Veszelka Tamás egyetemi lelkész nyitotta meg. Köszöntőjében méltatta a művészt, továbbá annak a reményének adott hangot, hogy a kiállítást több hasonló követi majd a közeljövőben. A lelkipásztor fontosnak tartja, hogy az egyetemi ifjúságot ezzel is ösztönözze a művészet szeretetére és hasonló lehetőségek keresésére.
Ezután következett a művész bizonyságtétele és előadása, mely során az általa nemrégiben elsajátított ikonfestészet rejtelmeiről és hitmélyítő hatásairól beszélt a főként egyetemistákból álló hallgatóságnak. Röviden beszámolt szülőföldjén végzett kutatásairól is, melyben a szakrális művészet jelenkori értelmezéseit vizsgálta a Beregszászi járás korpuszainak példáin. A festő vizsgálódásaiban arra a megállapításra jutott, hogy a mai mesterek sokszor műanyagból, kevésbé értékálló anyagból készített képei, korpuszai – noha a klasszikus értelemben nem is, de a ma felgyorsult világ értékmegítélésében és jelenében – magukban hordozzák az igazat és a szépet, azaz értékesnek mondhatóak.

Imre Ádám bizonyságtételében hangsúlyozta: képeivel azt szeretné üzenni, hogy Isten mindannyiunk hétköznapjaiban elrejtett valami szépséget és szeretettel teljes pillanatot, s minél többre lelünk rá, minél többet élünk meg teljes valónkkal, igazán belemerülve az adott pillanatba, annál teljesebb lehet az életünk. Előadását Brian Tracy szavaival zárta, mellyel ezeknek a szeretetteljes pillanatoknak a megtalálására buzdította a résztvevőket: „Csak az élet az, mi hamar elszalad, amit szeretve tettünk benne, az megmarad.”
Az előadás végén lehetőség nyílt arra, hogy a jelenlévők személyesen is kérdezzenek a festőtől, illetve beszélgessenek egy-egy kép létrejöttéről és üzenetéről. Az alkalom az ároni áldás együttes eléneklésével ért véget.

Ercsey Túri Gréta