Órakiállítás a munkácsi várban

Az ember ősidők óta méri és számon tartja az idő múlását. Az ősi babiloniak több mint négyezer éve az évet 12 hónapra és a napot 24 órára osztották.
Nem maradtak le mögöttük az egyiptomiak sem, akik feltalálták a legrégebbi időmérő eszközöket: árnyékórát használtak, amely a napóra egyszerűbb változata volt. S ők voltak azok, akik bevezették a 365 napból álló esztendőt.
A későbbiekben a napóra mellett megjelent a vízóra és a homokóra. Az időmérő eszközök tovább tökéletesedtek a századok során. A 13. században feltalálták a súllyal vagy rugóval működő mechanikus órákat. A középkori városokban toronyóra jelezte az idő múlását. Számos templomon a mai napig láthatóak időjelzők.
A mechanikus órák kisebb változataként jelentek meg a 16. században a zsebórák.
A karórák a 20. században terjedtek el, a szerkezetek működtetését árammal, kvarccal vagy akár atommal oldják meg, s az órák kijelzője egyaránt lehet analóg és digitális.
Az időmérő eszközök széles skálája terjedt el felhasználásuk szerint: ébresztőóra, stopperóra, orvosi óra, parkolóóra…
Akinek felkeltette az érdeklődését ez a rövid történelmi bemutató, látogasson el a munkácsi várba, ahol megtekintheti Volodimir Luszta magángyűjteményét. A kiállított órák széles választéka fogadja a látogatót: a napórától kezdve a Napóleon korabeli faliórán át az ezüst zsebóráig számtalan méretű, díszítésű és korú időmérő eszközzel találkozhat az érdeklődő. A kiállításon jelen van maga a gyűjtő is, aki szívesen ad felvilágosítást gyűjteménye egyes darabjairól.
A tárlat a nyár folyamán állandóan nyitva tart, bármikor megtekinthető.