Piros Pünkösd napján…

Minden népnél megtalálható valamilyen formában a tavasz megünneplése: a telet jelképező szalmabábot vízbedobják, esetleg elégetik, pünkösdi királyt és királynét választanak, akik a tavasz eljövetelét, a termést, szaporodást akarják mágikus szertartásokkal biztosítani.

Ez ősi tavaszi ünnepek az európai népek megkeresztelkedésével leginkább pünkösdhöz tapadtak. Az Egyház, ha nem is tudta őket teljesen kiírtani, keresztény tartalommal iparkodott megtölteni. A tavaszi virágzásban mintegy a Szentlélek ajándékát hirdette a híveknek. Azonkívül a pünkösdi események dramatikus előadásával is igyekezett a régi alakoskodó játékokat ellensúlyozni.

A középkorban a szél zúgását, amely a Szentlélek eljövetelét megelőzte, úgy akarták utánozni, hogy a nagymise Sequentia-ja előtt kürtöket és harsonákat szólaltattak meg. A tüzes nyelveket helyenként égő kócokkal jelképezték, amelyeket a templom padlásáról a hívek közé dobáltak. E veszélyes szokást sok helyen rózsának és a felhőt jelképező ostyák hullatásával cserélték föl. Néhol a Szentlelket jelképező galambokat eresztettek széjjel a templomban. Fájdalom, a középkori magyar egyház pünkösdi szokásairól mit sem tudunk. Nem lehetetlen azonban, hogy a pünkösdi rózsa egyházi gyakorlat emlékezetét őrizte meg, de a pünkösdi népszokásainkról való ismereteink is hiányosak.

A pünkösdi szokások közül még a XX: században is élt a pünkösdölés, amelyben átcsillannak ugyan ősi primitív hiedelmek, egészében azonban már keresztény szellemű. A pünkösdölés legrégibb fönnmaradt szövegét Dugonics András jegyezte föl. Manapság már kivesző szokás, bár töredékesen még országszerte ismeretes. Csak napjainkban kezd Kodály Zoltán érdeméből új virágzásnak indulni. Legépebben mégis az Alföldön él. Leggazdagabb változatai a kecskeméti és a szegedi. Mindkettő misztérium-hangulatával tűnik ki. Egyes részleteik a Cantus Catholici-ban pünkösdi énekként szerepelnek. Szegeden régebben eladó lányok, ma már kislányok járnak pünkösdölni. Ruhájuk fehér, fejükön rózsakoszorú. A királyné fehér fátyollal van leborítva. Ez középütt nagy, kettő kezet fogva elől, kettő pedig hátul. A két előlhaladó közül az egyik a királyné vőlegénye, aki játék közben táncol vele. A hátulsók közül az egyik a násznagy, aki pedig az ajándékokat szedi össze: a zsákos.

Házról-házra járnak és így köszönnek be. Dicsértessék a Jézus, szabad-e pünkösdölni? Ha igen, akkor rázendítenek az énekre.

A „pünkösdi királyt” lóversennyel vagy más ügyességi próbával választották ki. Magyarországon a XVI. században már ismert volt a pünkösdi királyság múló, értéktelen voltára szóló utalás: Rövid, mint a pünkösdi királyság. Az 1600-as évek végén és az 1700-as évek elején a huszárezredekben „májuskirályt” választottak. Egy XIX. századi szokásgyűjtemény szerint: a pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyenes rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község, lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha netán, valamilyen apró vétséget követne el, ezért testi büntetéssel nem illetik.

A XIX-XX. századi leírások alapján a házról-házra járó legismertebb pünkösdi szokásoknak két táji típusa különíthető el:

– Az Alföldön és északkelet-Magyarországon a „pünkösdölés”

– A Dunántúlon a „pünkösdi királyné-járás”

Az Alföldön és északkelet-Magyarországon a pünkösdölés elnevezései: „mimimamázás, mavagyon-járás, mi van ma-járás”. Általában lányok voltak a szereplői, de az 1800-as években még a legények is részt vettek a játékban. Házról-házra járó csoportok bekéredzkedés után szavaltak, énekeltek, táncoltak. Ha lányok és legények voltak a játék szereplői, közös táncmulatsággal zárták a napot.

Mimi-mama, mimi-mama, Piros pünkösd napja,

Hónap lösz, hónap lösz a második napja!

Pünkösdikirályné-járás a lányok termékenységvarázslással összekötött pünkösdi köszöntője a Dunántúlon. Elnevezései: pünkösdjárás, pünkösd köszöntés, cucorkázás. Megkülönböztetett szereplője a legkisebb, legszebb lány a pünkösdi királyné vagy más elnevezései szerint: királynéasszony, kiskirályné, cucorka.

A szokás négy fő mozzanatból áll: négy lány házról-házra vezet egy kisebbet, a pünkösdi királynét; egy házhoz érve az udvaron az ajtó előtt megállnak, a kiskirályné feje felett kendőt feszítenek ki, baldachin módjára; éneklés közben mozdulatlanul állnak, majd körbejárják a királynét; termékenységvarázsló mondóka kíséretében felemelik a királynét.

Én kicsike vagyok,

Nagyot nem szólhatok,

Mégis az Istennek

Dicséretet mondok.

Királyné koronája,

Királyné pálcája

Szálljon erre a házra,

Az Isten áldásával

Még rég nem szállott

Az apostolokra…

Ezenkívül még a következő mozzanatok járulnak hozzá a játék menetéhez: virághintés, nevetési tilalom, adománykérés.

Vannak olyan pünkösdi népszokások, amelyeket csak a magyar nyelvterület kisebb tájegységeiben ismertek és gyakoroltak. Ilyen a „hesspávázás, a törökbasázás, és a rabjárás”. Udvarszékhelyen a Sóvidéken ma is élő szokás a „hesspávázás”. A „törökbasázás” Nyugat-Magyarország egyes vidékein, pl. Sopron vármegyében művelték, akárcsak az úgynevezett „pünkösdi rabjárást” is.

A „zöldágjárás, zöldághordás” egyik jeles időpontja a pünkösd. A zöld ágat a tavasz jelképét, sok helyen ki szokták tűzni pünkösd hajnalán. Leginkább a bodzát vagy a fűzet kedvelték, amelyre aitiologikus színezetű versezetünk is utal, sok helyen ki szokták tűzni pünkösd hajnalán, az egész háztájékot feldíszítik vele. Leginkább bodzát, vagy füzet kedvelik. Az apátfalviak (Csanád) azt tartják, hogy a pünkösdi bodza leveléből és virágjából főzött ital mindenféle betegség ellen orvosság. Az a göcseji szokás, hogy a pünkösdi rózsa levelét megszárítják és a beteg tehénnek adják, talán egyetlen halavány nyoma a régi pünkösdi liturgiának. A rózsaszórás a templomban történt, így aztán a rózsa mintegy megszentelődött.

Sverteczky Lipót Nádas plébánosa 1835-ben pünkösdi rózsaünnepély rendezésére tett alapítványt. Kamataiból minden év pünkösdjén egy jámbor parasztlányt díszes keretek között megjutalmaztak, és ártatlansága jeléül rózsakoszorút tettek a fejére. Ez a kezdeményezés a középkori pünkösdi királyné-választásoknak kései visszhangja.

A gazdasági jellegű szokások közül sokfelé pünkösdhöz fűződik a pásztorok megajándékozása. Általában kaláccsal és borral kínálták a pásztornépet pünkösd reggelén.