Salánkon is vastaps fogadta a máramarosi népzenészeket

Népzenéink, népdalaink, néptáncaink csodálatos kulturális kincsek, melyekben benne él a magyarság lelke, bennük zeng mindaz az érzés, ami valamikor megrezdült elődeink szívében. És csak örülhetünk annak, hogy vannak népzenei együtteseink, melyek időt és energiát nem kímélve, bejárják szűkebb pátriánkat, nem egyszer kínkeservesen küszködve az ukrajnai stagnálás jelképeinek tekinthető, irtózatosan pocsék kátyútenger-utakkal, hogy minél több magyar vagy részben magyarlakta településen vonják közelebb népzenénk, népdalkincsünk, néptáncaink világához az adott helységek lakóit. Ők is a nemzet – pontosabban: nemzetrészünk – napszámosai, mint például a Viski Bicskások Népi Zenekar, mely szeptember végi turnéja során múlt vasárnap, szeptember 27-én a nagyszőlősi járási Salánkon is elbűvölte a közönséget. A fellépésre a községi művelődési ház színháztermében került sor, a helyi KMKSZ-alapszervezet rendezésében. A táncházzal fűszerezett előadás felvezetéseként Kalanics Éva, a KMKSZ Salánki Alapszervezetének elnöke szólt a Kárpát-medence megannyi térségében elterjedt, szép sikereket felmutató táncházmozgalomról, s rövid tájékoztatást nyújtott a 2014-ben alakult viski népi zenekarról. Majd Czébely József nagybőgős, az együttes vezetője bemutatta a zenekar tagjait: Keresztúri József prímást, Becske Adrienn brácsást, Bacsi Pál harmonikást és Czébely Éva népdalénekest, valamint a táncházat vezető Czébely Ilona néptáncost, s felidézte, miként is alakult meg az együttes. Mint elmondta, a zenekar megszületésében nagy szerepet játszott a rájuk inspirálóan ható Pál István (Szalonna) Bandája, az évről évre megrendezett Viski Népzenei Tábor, valamint a Rákóczi-főiskolán megszervezett népzenészi mesterkurzus, ahol nagyon sok ismeretet, magas szintű zenetudást szívtak magukba, amire szükségük is volt, mivel a zeneművészeti szakközépiskolai végzettséggel rendelkező két zenetanár tagjuk, Keresztúri József és Becske Adrienn kivételével a többiek műkedvelők… A bemutatkozást követően viski, szatmári, kalotaszegi táncok, valamint legényesek és csárdások vérpezsdítő zenéje fakadt fel a hangszerhúrokon, illetve a harmonika sípjain, a népi muzsika és a népdalok gazdagon áradó hullámai töltötték be a termet, hatották át a megjelentek bensőjét, érintették meg szívüket, s emelték magasba lelküket. Maguk a népzenészek pedig láthatóan benne éltek a zenében, élvezték a muzsikálást, illetve az éneklést, s a képzett zenészek mellett a műkedvelők is olyan csodálatosan, olyan professzionális szinten játszottak, hogy egyáltalán nem hatottak műkedvelőknek. Nem csoda, hogy a közönség újra és újra vastapssal hálálta meg a remek hangulatot teremtő Viski Bicskások nagyszerű játékát… A zene mellett pedig – természetesen – táncházra is sor került, melynek során Czébely Ilona igyekezett begyakoroltatni az érdeklődőkkel, köztük e sorok írójával is a különböző néptáncokat. Emellett táncos gyermekjátékokat is elsajátíttatott a gyermekekkel, valamint a játékos kedvű felnőttekkel. Végezetül – a Megy a gőzös, megy a gőzös dallamára – önfeledt „vonatozással” fejeződött be a táncház, Czébely József pedig – az egész est zárásaként – megköszönte a közönség tetszésnyilvánításait, és megígérte, hogy ha meghívják az együttest, ők ismét szívesen felkeresik a Helmec lábainál fekvő ugocsai települést.

lm