Terítéken az oktatás a Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemen – interjú Orosz Ildikóval

A hónap folyamán próbáltuk közelebb hozni és megismertetni olvasóinkat a Pro Minoritate Alapítvány működésével, ezen belül pedig a Kárpátaljai Nyári Szabadegyetem mibenlétével.

Interjúinkban igyekeztünk megvilágítani és minden oldalról körüljárni a tábort, megkérdezve a szervezésben jelentős szerepet vállaló személyeket.

Több interjúnkban elhangzott, hogy a szabadegyetem programjai között mindig helyet kap a kárpátaljai magyarság oktatási helyzete. Hogy ezt még közelebbről és még részletesebben láthassuk, Orosz Ildikóval, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökével beszélgettem.

Tudnunk kell azt is, hogy kezdetben a Pro Minoritate Alapítvány a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel együttműködve szervezte a fent említett szabadegyetemet, melynek helyszíne másfél évtizede Felsőszinevér. Két éve a KMPSZ vette át a szervezést, így velük közösen kerül megrendezésre a 20. tábor.

– Az oktatás mindig kulcskérdés volt a táborok alkalmával. Mindig volt egy oktatással kapcsolatos nap, egy szekcióülés, ahol ez a kérdés volt terítéken. Ez egy örökzöld téma, hiszen állandóan gond van a kisebbségi anyanyelvű oktatással, amely amellett, hogy problémás, kiemelkedően fontos kérdés a kisebbségek számára. A Pro Minoritate tábora egy jó lehetőséget biztosított és biztosít arra, hogy informális körülmények között tudjuk megbeszélni a magyar-magyar, illetve a magyar-ukrán oktatási kérdéseket. Ebben majd egy évtizeden keresztül a Megyei Oktatási Főosztály mindig partner volt. De mint minden, ez is kicsit személyfüggő kérdés. Mindaddig, míg Herczog György volt a vezetésben, delegáltak hivatalos személyt a szabadegyetemre, s ez általában a magyar anyanyelvű oktatás változására és helyzetére viszonylag jó hatással volt. Eleinte a főiskola volt napirenden, később a felvételi és egyéb kérdések kerültek előtérbe. A beszélgetések során jobban megértettük egymás álláspontját, a problémákat. Egy hivatalos feljegyzésből, levélből lehet, hogy nem ugyanúgy dekódolja az olvasó az üzenetet, mint egy beszélgetés kapcsán, hiszen sokkal kevesebb háttérinformációt kap. Egy civilizált vita keretében pedig láthatóvá válnak a kiváltó okok, a körülmények is.

– Az anyaországiak is jobban és behatóbban láthatták az itteni magyar kisebbség helyzetét, s ennek látható eredményei is voltak. Az első Fidesz kormány idején vezették be például a pedagógusokra és iskolásokra vonatkozó kedvezményeket, a beiskolázási támogatást, a pedagóguskártyát, a könyvvásárlási lehetőséget stb. Tehát, a közös gondolkodás segítette és alakította az anyaországiak kisebbségről alkotott képét. Mindezek után eljuthatunk oda, hogy részben talán ennek a tábornak is köszönhető, hogy megszületett a nemzeti összetartozásról szóló törvény.

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség úgy került ebbe a kérdésbe, hogy valami oknál fogva két évvel ezelőtt a KMKSZ lemondott a szervezésről, és minket kértek fel partnernek. A partnerkapcsolat révén egy közös pályázat alapján tavaly és az idén is építő jellegű projekt valósulhatott meg.

Mondhatjuk úgy is, hogy ez egy újabb mérföldkő. Eltelt 20 év, és a tábor még mindig működik, tehát van igény rá és fenntartó szellem és akarat.

Másrészt az a generáció, amely 20 évvel ezelőtt elkezdte a rendezvénysorozatot, most abba a helyzetbe került, hogy a stafétát is szép folyamatosan át kell adni a következő nemzedéknek. Azoknak a fiataloknak, akik majd azt a szellemiséget tudják képviselni, amit elindított ez a tábor. A már fent említett kétéves projekt ezt a célt kívánja szolgálni. Ez azt jelenti, hogy a táborba bevonjuk a kárpátaljai és a magyarországi felsőoktatási intézmények diákjait. Az anyaországból főleg Nyíregyháza és környéke, tőlünk pedig a kárpátaljai felsőoktatási intézmények képviseltetik magukat. A táborra meghívást kapnak úgy az Ungvári Nemzeti Egyetem, mint a Rákóczi-főiskola hallgatói, előadói. Bevonjuk a hallgatói önkormányzatokat, az öregdiák szövetség tagjait, ill. megszólítottuk a Momentum Doctorandus szövetségét is. Mindez arra irányul, hogy új kapcsolatok alakuljanak ki.

Azt gondolom, a legfőbb cél az, hogy összenőjön, ami összetartozik. Például keletkezzen egy szorosabb kapcsolat a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei és az itteni beregi rész között, mert ez a politikai elzártság, ez a mesterséges határ sok esetben megváltoztatta az ott élők gondolkodásmódját is. Ezeket a fejekben keletkezett határokat pedig le kellene bontani. A csonka beregi unokatestvérek is már a több évtizedes különélés kapcsán úgy tekintenek a határon túliakra, mintha azok ukránok lennének, és ugyanez fordítva is igaz. Megfeledkeznek arról, hogy egyazon nemzet tagjai. Nos, erre kellene a figyelmet fordítani, ami meghatározó feladat az egységes magyarság érdekében. De ott van még például Ung megye: Ung megyét is úgy szakították ketté, hogy a magyarság egy része most Szlovákiához tartozik, s bizony ezeket az emberi kapcsolatokat újra kell illeszteni. Máramaros megye úgyszintén ebben a helyzetben van. Jó lenne, ha az itteni tábor ezeknek, a magyar nemzet perifériájára szorult, régi, évszázadokon keresztül kialakult természetes régiók számára adna a jövőben egy lehetőséget a találkozásra, az összehangolásra, az együtt gondolkodásra.

– Ez teljesen változó. Volt, amikor visszajeleztek, de nem jött el a programra senki, és valamikor képviseltetik elég szép számmal magukat. Tanárokat és diákokat szoktunk hívni. Tanárokat az előadók sorába is. Egy-egy kérdés megválaszolásánál – környezetvédelmi vagy környezetismereti kerekasztal – úgy az ungvári, mint a mi tanáraink, ill. a nyíregyháziak is ott voltak, képviseltették magukat. A KMPSZ arra törekszik, hogy megtartsuk azt a szellemiséget, ami alapján annak idején elindult a szabadegyetem. Ugyanúgy, mint régen, most is minden alaklommal megszólítjuk az állami vezetőket. Az már egy másik kérdés, hogy nem mindig és mindenki jön el. Mindemellett reméljük, hogy a tábor hozzájárul ahhoz, hogy ezen a hangulaton, mely jelenleg uralja a térséget, tudunk változtatni, és továbbra is egy három, vagy akár többoldalú együttműködés alakul ki. Közös gondolkodással próbáljuk felszínre hozni azokat az együttműködési lehetőségeket, azokat a problémákat, ami esetleg az egységes kárpát-medencei felsőoktatási tér kiteljesedését segítheti a jövőben.

– Először is a projekt munkacsoportokat határoz meg, melyeket már az év folyamán kialakítottunk. Minden munkacsoport élén egy nyíregyházi és egy főiskolai tanár áll, és ők válogatnak maguk mellé az adott témában érdeklődő diákot. Ehhez mi felajánlottuk úgy az ungvári egyetem hallgatóinak, mint a Rákóczi-főiskolai HÖK-nek, hogy ők is kapcsolódjanak be a projektbe. Ezek a diákok, a kétéves projekt keretében, részt vettek közös rendezvényeken Nyíregyházán, így nem a szabadegyetemen fognak először találkozni. Előzetes ismeretségük van, mely megkönnyíti, ill. előkészíti a további együttműködést. Az előző táborokban is különböző szakterületeken folytak műhelymunkák, ahová a diákok is be voltak vonva, és amelyek több-kevesebb sikerrel végződtek.

– Nem. Korábban nem voltak, ez a jelenlegi pályázati projektnek az eredménye.

– A mostani tábor azért lesz érdekes, mert idén 20 éves jubileumát ünnepli Kárpátalja Nyári Szabadegyeteme. Itt most a 20 évről összegzően is fogunk beszélgetni. A szervezők részéről már korábban elindult egy olyan kezdeményezés, miszerint összegyűjtjük a régi, a 20 év folyamán készült tábori képeket. (Én is kérek mindenkit, hogy akinek vannak régi képei, bármelyik korszakból, akkor ezt a Facebookra tegye fel, küldje el nekünk.). Készítettünk egy rövid kisfilmet azokból az anyagokból, ami már a rendelkezésünkre áll, és a képekből is egy vetítést szeretnénk rendezni a tábor végén. Emlékjelet, életfát állítunk, ami a folytatásra is kötelez.