Több mint 300 évvel a Rákóczi-szabadságharc után…

Ismét zászlóbontási ünnepséget szerveztek Beregszászban május 21-én.
A Rákóczi-szabadságharc a török uralom alól felszabadult Magyarország első jelentős eseménye volt a bécsi udvar ellen. Több mint 300 ével ezelőtt történt a szabadságharc kezdetét jelentő zászlóbontás vidékünkön. Mikor II. Rákóczi Ferenc fejedelem igent mondott a készülő lázadás vezetésére brezáni várában, zászlókat adott Esze Tamáséknak megparancsolva, hogy azt ki ne bontsák, amíg erre külön utasítást nem ad. Azonban Esze Tamás és csapata hazatérve azonnal kibontották a zászlókat május 21-én és 22-én először Tarpán, majd Mezőváriban és Beregszászban. Fegyverbe szólították a magyarságot az osztrák elnyomás ellen.
Ennek emlékére szervezett ünnepséget a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet. Az eseményen közreműködtek a Salánki Hagyományőrző Íjászkör tagjai, akik május 21-én Esze Tamásék útvonalán haladva kibontották a zászlókat először Mezővári, majd pedig Beregszász központjában. A rendezvényen Kész Barnabás, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, az íjászkör vezetője olvasta fel a brezáni kiáltványt, melyet Rákóczi és Bercsényi adott ki, s melyben fegyveres ellenállásra hívja fel az ország népét. A kiáltvány felolvasása után a hagyományőrző csapat tagjai kibontották és meglobogtatták Rákóczi zászlóit.

„A mi felelősségünk, hogy azt a múltat, melyet őseik ránk hagytak, megőrizzük” – kezdte beszédét Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnök asszonya. Köszönetét fejezte ki a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezetnek, hogy három évvel ezelőtt felelevenítette azt a hagyományt, hogy minden évben a Rákóczi-szabadságharc zászlóbontásának napján emlékünnepséget szervez. Ugyancsak köszönetét fejezte ki a salánki hagyományőrzőknek, akik közreműködnek az eseményen, és ezt a hagyományt továbbőrzik. Az elnök asszony beszédében párhuzamot vont a korabeli eseményeket övező és a mai társadalmi helyzet között. „Az akkori zászlóbontás köré sereglett tömeg vásárként hatott. Egy olyan vásár volt az, ahol nem adtak el semmit, és nem vettek semmit. Akárcsak az adott kor, hiszen már nem volt mit eladni és nem volt miből venni. Mintegy 300 évvel az események után a helyzet vidékünkön sajnos hasonló. Egyre inkább azt érezzük, hogy nincs mit eladni és nincs mit venni – mondta. – De évszázadokon keresztül Rákóczi konoksága, önfeláldozása, a nemzethez való hűsége példát adott, mely megtartotta a magyarságot hitében, s abban a reményében, hogy a magyar nemzet még talpra állhat. Ennek a reményében gyűljünk össze minden évben, s legyen számunkra is Rákóczi emléke hit a továbbjutáshoz, a fennmaradáshoz”– fejezte be köszöntőjét Orosz Ildikó.

Ezt követően a színpadot a Bátaapátiból érkező néptáncegyüttes vette át. Darabosné Anna, Bátaapáti polgármestere és az Aranyfácán Néptánc Egyesület vezetője örömét fejezte ki, hogy részt vehetnek az ünnepségen, mely történelmünk szempontjából meghatározó eseményeket elevenít fel. Az 1998-ban alakult egyesület dél-dunántúli és sárközi táncokat adott elő a színpadon.
Az előadás után a nézők is bekapcsolódhattak a néptáncba, ugyanis a megemlékezés szabadtéri táncházzal zárult.
A program a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.

Gál Adél
Kárpátalja.ma