Vállalni a lelki szabadságot – XI. Határon Túli Magyar Irodalom napjai

„Elmondhatom, hogy ez egy fantasztikusan jól sikerült találkozás” – mondta Bobory Zoltán, a Határon Túli Magyar Irodalom Napjainak egyik létrehívója.

„Olyan megnyilvánulások voltak, amelyek minden várakozásunkat fölülmúlták. Erre azért lehetett számítani, mert olyan határon túli költőkről, írókról van szó, akik nyilvánvalóan abban a kisebbségben, amelyben ők élnek, szószólók. …

… És nyilvánvaló, hogy annak a kisebbségi sorsnak a legérzékenyebb befogadói, érzékeltetői és kinyilvánítói.” Nemcsak szakmai előadásokat tartottak, hanem személyes, akár családi élményeket is elmeséltek a nézőknek – ettől volt emberi, ettől volt közvetlen, ettől volt igazi találkozás. A világ minden tájáról érkező magyar írók-költők előadásait az irodalomértő- és szerető felnőttek mellett középiskolás fiatalok is hallgatták, így Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnökének köszöntőjét is: „Az elefántcsonttorony továbbra is a legalkalmasabb közeg a nagy művek megszületéséhez, de dolgozni kell azon, hogy az újabb és újabb kortárs irodalmi alkotások már a maguk idejében hatást gyakoroljanak az emberekre.” Szentmártoni János legfontosabb feladatuknak a mindenkori kortárs irodalom és kultúra közönségének visszahódítását nevezte. Szerinte ehhez meg kell találniuk azokat az új csatornákat, amelyeken keresztül elérhetik a közönséget.

Székesfehérvár önkormányzata, a Vörösmarty Társaság, a Magyra Írószövetség Közép-dunántúli Írócsoportja és a Szent István Művelődési Ház immár 11 alkalommal szervezte meg a Határon túli magyar irodalom napjait. Az ünnep Sóbor Antal domborművének megkoszorúzásával kezdődött, hiszen ő volt az, aki ennek az irodalmi életnek haláláig aktív résztvevője és szervezője volt.

Mint minden évben, idén is átadták a Vár folyóirat díját, ezúttal nem határon túli író kapta, hanem olyan valaki, aki sokat tett a határon túli és a magyarországi írók kapcsolatának és egymásra ható művészeti viszonyainak ápolásáért. Szakolczay Lajos már a hatvanas évektől kezdve rendszeresen publikált a határon túli magyar irodalom gyümölcseiről, pénzt és fáradtságot nem kímélve járta a Kárpát-medencét. „Úgy látom, ma a fiatalok között is egyre többen vannak, akiket nem lehet elbutítani, és talán így talpra tudunk majd állni. Ma, amikor próbálják megmondani, hogyan kell élni, a hősiesség nem más, mint a természetességnek, a lelki szabadságnak a vállalása.”

forrás:fehervar.hu