Varga Tarzíciusz a Vitézi Rend soraiban

Közel száz új vitéz lépett a Vitézi Rend soraiba 2013. szeptember 14-én az esztergomi Szent Anna ferences templomban tartott vitézavatási ünnepségen. A Felvidékről, Erdélyből, Németországból, Kanadából, USA-ból érkező új magyar vitézek között két ismert kárpátaljai személy, Varga Tarzíciusz ikonfestő és Matl Péter szobrászművész is helyet kapott. A Vitézi Rendről és a vallás területén folytatott tevékenységeiről Varga Tarzíciusz ikonfestőt kérdeztük.

– Mit kell tudni a Rendről?
– A jelenlegi vitézi rendet nagybányai Horthy Miklós alapította a jó támogatása, a gyengék védelme és a gonosz hatalmának megtörése érdekében. Szeptember 14-én az esztergomi ferences templomban szentmise keretében több társammal együtt engem is vitézzé avattak. Ez még nagyobb feladatra hív minket, hogy életünkkel, tetteinkkel emberségre, az anyaföld szeretetére tanítsuk az embereket.
– Hogyan választják ki a Rend tagjait?
– Dédnagyapám a hetedik Királyi Csendőrség hadnagyaként szolgált. Tudjuk, hogy a történelem során léteztek vitézek, akik a hit és az igazság védelmében harcoltak. A rendek tagjaiktól nemesi származást követeltek. Nekem sikerült a családfámat majd 400 évre visszamenőleg felkutatnom. Fellelhető az őseim között nyomdász és könyvkötő, de akivel igazán büszkélkedhetem, az üknagymamám, aki a szentírásokban az evangéliumi szakaszok kezdőbetűinek oly szép kalligráfiai díszítéseit készítette. Tőle örököltem azt a csodálatos talentumot, hogy ikon formájába írhatom az evangéliumokat. Az ikon ugyanaz a szemnek, mint a szentbeszéd a fülnek, hozzásegíthet az elmélyüléshez és a teológiai igazságok megértéséhez.
– Ön a kárpátaljai ferences rend tagja. Hogyan került kapcsolatba ezzel a renddel?
– Amikor 1989-ben a ferences missziós atyák megjelentek Kárpátalján, a templomok nagy része restaurálásra szorult. Közöttük a feketeardói templom is. Ifjúként szüleimmel és testvéreimmel részt vettünk a templomi munkálatokban, felújításokban. Az én feladatom volt a főoltár tisztítása és rovartalanítása. Nagyon nagy megtiszteltetésnek tekintettem, hogy ilyen nemes feladatot bíztak rám. Az oltárok és a kórus festése a fiatalokra volt bízva.
Isten kezében ecsetként szolgáltunk. 2008-ban kerültem vissza Kárpátaljára a nagyszőlősi ferences misszió tagjaként, ahol főleg a hitoktatás, betegek látogatása, igeliturgiák, a hit, a magyarok hagyományainak megtartása volt a feladatom.
– Ikonfestő alkotótáborokat tart. Miért érzi fontosnak ezek szervezését?
– Igen, minden nyáron ikonfestő táborokat szervezek felnőttek számára, hogy megismertessem azt a csodálatos művészetet, ami közelebb viszi a keresztény embert a hitéhez. E művészetben jelen van a kultúra és teológia gazdagsága, amely által bepillantást nyerhetünk a Mennyországba. Ilyen táborok Beregszászon és Nagyszőlősön voltak. Reményeim között szerepel Munkács és Ungvár is. Kicsit nehéz megszervezni egy ilyet, mert anyagilag költséges az efféle művészet, ezért támogatókat keresünk, hogy létrejöhessen egy szakkör, melyen hetente vehetnek részt az érdeklődők.