Várnai Zseni, az anyaság és a háborúellenesség költője
134 éve született Várnai Zseni József Attila-díjas költő.
Veszprém megyében, Nagyvázsolyban született 1890. május 25-én Weisz Eugénia néven.
Édesapja, Weisz Zsigmond szabó volt, édesanyja Weisz Janka. A sokgyermekes család Pestre költözött, így a költő tanulmányait előbb a Dohány utcában gép- és gyorsíró szakon, majd Országos Színészegyesület színiiskolájában végezte, színpadra viszont sohasem lépett. Ehelyett tisztviselő lett 1909-ben, és férjhez ment Peterdi Andor íróhoz. Férje révén került be a munkásmozgalomba.
Első verse, a Katonafiamnak 1911-ben jelent meg a Népszavában, ami miatt vád alá került. Ez a vers lett első kötetének a címadója is, ami 24 éves korában jelent meg 1914-ben.
Alkotásait a Zsidó Jövő lap közölte a két világháború között. 1945-ig szinte betiltott költő volt.
A II. világháború alatt antifasiszta csoportot vezetett, a világégés után a Kossuth Népe és az Új Idők szerkesztőségében tevékenykedett.
Politikai versei mellett az anyaság, az elmúlás és a háborúellenesség jelentek meg verseiben. Gyermekversei és meséi nagy népszerűségnek örvendenek. Műveit lefordították japán, kínai, lengyel és eszperantó nyelvre is.
Várnai Zseni gyermekei is művészi pályára léptek: Peterdi Gábor festő és grafikus, Peterdo Mária író és műfordító lett.
1956-ban kapta meg a József Attila-díjat.
1969-ben SZOT-díjas lett.
Várnai Zseni rendkívül termékeny szerző volt, életében több mint negyven kötete jelent meg, köztük versek, drámák, mesék, gyermekversek, önéletrajzi regények.
A költőnő 91 éves korában, 1981. október 16-án, hunyt el Budapesten. Végső nyugalomra a Fiumei Úti Sírkertben helyezték.
Nyitóképen: Várnai Zseni 1964-ben. Forrás: Fortepan/Hunyady József