Verdi-emlékhangverseny Nagyszőlősön
A hozzánk hasonlóan igen tehetséges olasz nemzet megannyi nagyszerű építésszel, festőművésszel, szobrásszal és zeneszerzővel gazdagította az egyetemes emberi kultúrát. S Itália komponistái közül is kitűnt az 1813. október 10-én (vagy október 9-én – a rendelkezésre álló adatok pontatlanok) született Giuseppe Fortunino Francesco Verdi, az operairodalom legkiválóbb alakja, akinek dalművei ma is újra és újra felcsendülnek a nagyvilág dalszínházaiban, a New York-i Metropolitaintől a Sydney-i Operaházig.
A zeneszerző 200. születésnapja alkalmából Verdi-estet szervezett a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete és Nagyszőlősi Városi Alapszervezete, melyet a Perényi Zsigmond Középiskola nagytermében tartottak meg 2013. október 24-én.
A rendezvény kezdetén Kudron Katalin, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének és Nagyszőlősi Városi Alapszervezetének irodavezetője köszöntötte a megjelenteket, köztük Bozsik Bélát, Magyarország beregszászi konzulját, a Nagyszőlősi Bartók Méla Művészeti Iskola kamarazenekarát, valamint a Verbőci Művészeti Iskola kamarakórusát. Majd ismertette Verdi életútját, aki a darabokra szabdalt, jórészt hazai, illetve idegen zsarnokok által birtokolt s bitorolt Itália egyik államocskájában, a Parmai Hercegségben, Busseto községben látta meg a napvilágot. Első operája, az Oberto, San Bonifacio grófja mérsékelt sikert hozott, a Nabucco 1842. március 9-i ősbemutatója előtt pedig díszlethiány, valamint az egyik énekesnő betegsége okozott fejfájást a Milánóba költözött fiatal komponistának. A csodálatos hangszerelés, a lélekemelő dallamvilág, valamint a műből – az ókori szüzsé mögül – elemi erővel áradó szabadságvágy azonban átütő sikert eredményezett. A bemutatót követően a Habsburg-uralmat „élvező” észak-olasz nagyvárosban még az utcákon is énekelték a rabszolgák Szabadságdalát… Ezt követően újabb és újabb dalművekkel emelte egyre magasabbra az olasz opera csillagát, miközben mozaikszóként használt neve – burkoltan – az itáliai egységmozgalom jelszava lett. A VERDI ugyanis azt is jelentette az értő fülek számára, hogy Viva Vittorio Emanuele, Re D’ Italia!, vagyis: Éljen Viktor Emánuel, Olaszország királya! (II. Viktor Emánuel volt az olasz egység motorjaként működő Szárd Királyság uralkodója.) S a zenéjével nemzetét is szolgáló komponista megérte, hogy az egységessé és szabaddá vált Itáliában hunyja le örökre szemét 1901. január 27-én.
Az előadás után a Nagyszőlősi Bartók Béla Művészeti Iskola kamarazenekara – Viktor Morusko karnagy, iskolaigazgató értő irányítása mellett – gyakorlott, érett, csodálatos művészi játékkal mutatta be Verdi több halhatatlan operarészletét a Traviatából, valamint a Rigolettóból. A zeneszámok között Szarvadi Natália, a művészeti iskola igazgatóhelyettese elemezte a dalműveket, rámutatva a zenei eszközökkel megvalósított kitűnő jellemábrázolásra. A Verbőci Művészeti Iskola Orbán Natália karnagy által vezetett kamarakórusa pedig kiművelt hangon, a mű érzelemgazdagságát kitűnően visszaadva adta elő a zeneszerző egyik legfelemelőbb alkotását, a Nabucco már említett Szabadságdalát. Végezetül a kamarazenekar – ráadásként – modern szerzők, az amerikai Henry Mancini, Peter Martin és Leroy Anderson, az ukrán Miroszlav Szkorik, valamint a brit Karl Jenkins műveivel is magas fokú zenei élményben részesítette a közönséget, melynek szívét úgy megérintette az iskola nagytermét betöltő, színes, gazdag dallamtenger, hogy a zenekar csak kétszeri visszatapsolás után tudta befejezni koncertjét.
Zárszavában Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke köszönetet mondott a zenekarnak, valamint az énekkarnak az általuk nyújtott művészi produkciókért. A közönség tagjai pedig nagyszerű zenei élménnyel gazdagodva tértek haza.