Verskommandó – a költészet napja Beregszászban

A Pro Cultura Subcarpathica ismét újat alkotott. Itt Magyarul Is mozgalmának keretében verskommandóval hívta fel a figyelmet a magyar költészetre, a magyar irodalom nagy alakjaira.

Számunkra kissé szokatlan, ám annál hatásosabb módon rendezte meg a szervezet a költészet napját Beregszászban. A vigyük ki a verset mottóval induló rendezvény egész nap a költészetet hirdette a Vérke-parti városban.

A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet ünnepsége 11 órakor kezdődött a Kossuth-téren. Az egyórás megnyitón először Kudlotyák Krisztina, a PCS igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Felhívta a figyelmet a versek jelentőségére, melyek alakítják, szépítik lelkünket, s hangsúlyozta, hogy a vers mindenkié.

Tóth István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja elmondta, hogy a magyar nemzet azon kevés nép közé tartozik, amely költőit és íróit is megünnepli. Ez az anyanyelvhez való ragaszkodás egyik bizonyítéka. Az anyanyelvhez és kultúránkhoz való kötődés itt Kárpátalján a kis magyar közösségben méginkább felértékelődik.

Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnök asszonya köszöntőjében a költészet napjának, mint ünnepnek a jelentőségét emelte ki. Különleges nap április 11-e, mely nemcsak József Attilát, hanem Márait is adott a magyar népnek. S költőink sorai néha vigaszt és bátorítást adnak, máskor elgondolkodtatnak. A vers edzi a memóriát, a lelket, a tartást és a kitartást. Végül Michels Antal beregszászi római katolikus plébános mondta el gondolatait a költészet napjával kapcsolatban.

A hivatalos ünnepség végén Gál Natália és Kacsur András, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színészei adtak elő megzenésített verseket Császár István, Dracskó Béla és Orbán Gergő közreműködésével. A megnyitón a főiskola hallgatói és kisiskolás gyermekek olvasták fel és mondták el neves költőink egy-egy versét. Ezalatt a Beregszászi 4. sz. Kossuth Lajos Középiskola tanulói a járókelőket szólították meg, és mindenkit megajándékoztak egy-egy verssel.

A költészet ünnepe ezzel még nem ért véget. A szervezet munkatársai a délután folyamán rengeteg emberhez juttatták el a verseket. A Kossuth-téren kötetekkel megrakott könyvespolc és szabad mikrofon várta azokat, akik szerették volna megosztani kedvenc versüket a városlakókkal. Bárki szabadon felolvashatott egy vagy több verset a főtéren. Az elején még maguk a szervezők sem sejthették, hogy a szabad mikrofonnak sikere lesz. Néha sorban állva várakoztak a versszeretők, hogy megosszák kedvenc költőjük gondolatait és sorait. A helyszínen egész délután folyamatosan szebbnél szebb költemények hangzottak el.

Ez idő alatt a verskommandó többi tagja további helyszíneket „támadott meg” a versekkel. Tematikus rendben először gyermekversek, majd a magyar szerelmi líra legszebb darabjai hangzottak el, s hatoltak a szívekig. Később József Attila és végül Dsida Jenő költeményei kaptak hangot. A verseket a Fornetti kávézóban, később pedig a Hermina kávéházban egy-egy órás szakaszokban olvasták fel.
A többi kávéház és étterem sem maradt ki. A verskommandó énekes tagjai megzenésített költeményeket adtak elő a város különböző vendéglátó egységeiben.

A lírával telített napot egy irodalmi teadélután zárta a Rákóczi-főiskola egyik termében. A kis irodalomszerető közösség a versekkel teli nap után meghittebb és szűkebb környezetben beszélgethetett a költészetről, a költőkről, személyes élményekről és az irodalomról.

A verskommandó sokat tett azért, hogy a verseket minél több emberhez eljuttassa. A célt sikerült elérni. A felolvasások, a járókelőknek szétosztott versek és a szabadmikrofonban megszólaló sorok mind a magyar költészetet hirdették.