Múltfogyatkozás: Stonehenge Lyfjabergen

A legenda szerint Stonehenge mágikus erővel bír. A kőtömbök környékén több tömegsírt fedeztek fel, amelyeket megvizsgálva kiderült, hogy különféle betegségekben szenvedő emberek haltak meg ott. A régészeti leletek alapján azt feltételezik, hogy a gyógyulás reményében vitték oda az embereket.

Az északi mitológia szerint Lyfjaberg hegyén él Eir, a gyógyítás istennője. Csak az gyógyul meg, aki megmássza Lyfjaberget, és áldozatot mutat be a hegyi oltáron Eirnek.

***

Beteg vagyok. Diagnózis nincs, orvos nem látott. Korábbi saját kórmegállapításom szerint gyászolok. Freud szerint a gyász a depresszió egészséges formája. Azt nem tudom, hogy akkor is érvényes-e az öreg kijelentése, ha a halott technikailag él. Helyesbítve: talán mégsem halott annyira, mint elsőre hittem.

Fogytán vannak a könnyek. Meg akarok gyógyulni. Bárcsak létezne egy olyan hely, ahová belépve elmúlna minden fájdalmam. Kár, hogy nem lehet kitörölni az agyból semmit sem. Pedig örülnék, ha Dr. Howard Mierwick és csapata éjjelente a fejemben turkálna.

Lassan ébredtem rá, hogy nem most kezdődött a betegségem. Ott rontottam el, hogy az egyik betegséget egy másikkal akartam gyógyítani. Te láttad meg ezt először, te fedezted fel az elfertőzött részeimet. Először kezelni akartad, utána pedig beláttad, hogy kevés vagy ide, és elmenekültél. Aztán mégis visszajöttél, mikor már volt elég erőd ahhoz, hogy tükröt tarts elém.

Kénytelen voltam belenézni a tükörbe, és felfedni magam előtt a régi elgennyesedett sebeket. Elborzadtam a saját torzságomon. A látható hegek alatt sokkal mélyebb vágások voltak, amiket évekig ruhával és sminkkel takartam el, hogy ne lássa meg senki, még én sem. Időigényes műtétre van szükségem, külön figyelmet kell szentelni a sebeimbe száradt szövetdarabok és szemét kivételére. Ez a műtét nem pár órás, évekig is eltarthat.

Még mindig haragszom rád a csöndért, de hálás vagyok azért, mert összeszedted a bátorságodat, és megmutattad az igazságot. Ha nem feded fel a sebeimet, elrothadtam volna. Mindeközben alkudozom magammal – rajtad. Megjelentél, és most nem tűntél el nyomtalanul, tudom, hol keresselek. Nem tudom eldönteni, hogy mi lenne jobb: ha újra eltűnnél, vagy ha elérhető maradnál. Az lenne a legjobb, ha te is elkezdenéd gyógyítani a saját sebeidet. Hiszen téged is beterítenek a fekélyek, amelyeknek egy részét én is okozhattam. Már nem akarom, hogy elrohadj, akkor is, ha az eltűnésedért megérdemelnéd. Ahogy te sem tudtál engem meggyógyítani, én sem tudok a te orvosod lenni. Bárcsak te is tükörbe néznél. Ugye, nem törted még össze?

Meg kell gyógyulnom. Nincs emléktörlőgép, se mágikus hely, se gyógyító istennő. Talán jobb is, hogy Howard doktor nem létezik, valószínűleg én is megbánnám a törlést, mint Clementine és Joel. Ezzel ellentétben az igazi Stonehenge-t én teremtem meg magam számára, az én Lyfjabergemen.

Ui.: Elmúltak a rémálmaim. Újra el tudom választani a valóst a vélttől és az álomtól. Fel fogok épülni.

Sz. Kárpáthy Kata

*Reflexiók egy fotóra. Múltfogyatkozás című sorozatunk folytatódik.