A nap verse: Marcsák Gergely: az első napon
minden slukkodba beleremegtem
míg szádon meg nem halt a dohány
és szerettem volna nikotingőz lenni
az Ung-parton aznap délután
és nem tudtam másra figyelni
utólag már mondandód sem rémlett
mert a pontból hol összeért vállunk
elárasztott a vég nélküli élet
a sétány virágai nyakadba
bújtak és bódultan illatától
fel sem tűnt hogy körbezár minket
a jéggel verő tavaszi zápor