Finta Éva: Rest olvasóknak szóló költemény

Bölcsnek születtem, akár a fiam.
Értésemre adták az öregek
kölyökkoromban, mikor beavattak
s rám bízták döntéseiket.

S most magam is már benne az időben
hallom és olvasom a híreket.
Azt mondják rólam: tudálékos volnék
csak okoskodom, mikor verselek.

Mert ember így nem él, nem ír, nem gondol.
Hja? Asszony volnék, vagy mi a fene.
Világra hozom magamat, ha nincs más
szaporítandó, csak a szó heve.

Szóval úgy volt, hogy gondolkodtam és hittem
és gondolok ma is, bár nem hiszek.
Tudom: hibátlan ég alatt forogni
szavak tüzén csak Istennel lehet.

Övé tudásom és okoskodásom.
A bölcsesség Tőle érkezik.
Szólongatom a ketté vált sötétet
s Ő felvillantja benne fényeit.

Nincsen harag. Hisz én sem értek mindent.
Még tudni sem kell – mi sem végleges!
Csituljanak az önhitt tévedések.
Most még vagyok, de én is nem leszek.