Fodor Géza: Nyárvégi virágcsendélet
A lépcsőpárkányra délután
Felkattan még a nyári nap
Rozsdavert kandeláberen
Cikláment gyújt az áhítat
Az ágak közt halk cinkefény
Noktürn–karátos zöld achát
Futtatja hószín flitteren
A visztáriák sugarát
Terrakottákkal kirakott
Teraszt szöktet el, úgy forog
Zengve a grádicsperemen
Gerániumkék tűz ragyog
S a gladióluszok között
Villogó, dárdás lapodák
Lampionja gyúl, fénytörött
Dáliaként, mint délibáb
A csönd ablakos fényein
Virít lassan a benti nyár
Zsalugáternyi réseit
Sűríti már a félhomály
Forrás: „A való világ varázsainak mérnöke”
Hatvan éves Fodor Géza
