Kenyeres Mária: Kérdőjelek

Aki hazát cserél – szívet is cseréljen?
Tőrként hasít szívembe a vád:
ha szívemet adom – nem élek,
hazámban pedig… már nincs tovább.
Otthonról haza majd hogy érek?
Odaát is lesz tavasz, virág?
Magyarul élek és beszélek,
de a táj még mogorván rám kiált.
Ott és itt egy vérből valók,
két haza, egy nyelv, de két világ.
Ott éljek rettegő magányban?
Itt legyek új sorsú „Gyere hát”?
Kérdőjel, pont, vagy csak szeszély ez?
Sorsdöntő végtelen utazás?
Könnyek közt motyogott Miatyánk,
magyarul kimondott „megyek át”.
Testembe költözött rettegés
minden nap az otthon ölében,
riadó dallamú netovább,
élet a félelem völgyében.
Csak holnap? Vagy még ma menjek el?
Maradjak? Hátha már nincs tovább.
Életem összetört romjai:
bőröndbe szuszakolt „Rajta hát!”
Aki hazát cserél – szívet is cseréljen.
Cseréltem földet, de nem hazát.
Szívembe véstem az emléked,
meseszép kárpáti múlt világ.

2022. április 6. Budapest