Lesznai Anna: Hazavágyás

Miért nincs számomra kékebb mint a Vihorlát kékje?
Mért nincs más zöld mint a zizegő Ondova völgyé
Hol suhogó sarló nyomában a darázs duruzsolva száll?
Ott örömet lihegő dombon kemény makk cseperedik tölggyé
Ütemre tavasszal az ember illatos méntát kaszál.
Játszódó gyermekek futnak, visongnak ciripelő gyepben,
Gereblyés lányok inge: ingó fehér virág.
Meredek harmatos úton nyikorog a kocsi fékje,
A gazda csikaja torpan, fürjfi riadva rebben,
A föld zöld csipeje reszket, az ég kék sátora leng,
Völgyek citeráján feszülő sugarak húrja peng
Fellegek hátán tapodva a nap magasra hág.

De szomjazom útad porát is lesznai megyei mesgye.
Falúvég, forduló, kútgém, pocsolya, fürdő kacsák,
Akácos illatos árnya, nyújtódzó topolyák
Már pirkad a templom tornya, rőt csőrrel fúródik az égbe,
- Óh! Mennyek lelketlen derűje, fekete lombú fák!
Dudvás kiskert kebelében kirívón kacag a mák.
Hunyorgó viskók lesnek, a fahíd dobogva reszket.
Hazairamló szívem, gyermeki futásnak eresztlek.

Egyszerű formáknak háza, kertje egyszerű szónak
Egyszerű vágyak rátok szomjazva vágyom
"Friss vizet szeretnék inni" "Harapni foszlós kalácsot"
"Heverni estvétől délig levendula illatos ágyon"
"Este a fenyves alatt, hol fütyülnek vidám pirókok
Csókolni akarok váltig sok kerek jóllakott csókot"
Igy van ez rendjén: ősszel drágábbak a kertek
Ha bimbós kacajjal a nyárnak megtermő ölében hevertek.

Én régi magam úton útfélen elémbe bukkansz.
Jaj szomjasan futnék feléd - de ime döbbenve megállok:
Ki a kurta rokolyás kövér gyermek? kik a furcsa leányok?
Szép sorban virító varázsos fasorrá verődtek.

Forrás: Nyugat 1918/18