Mikes Margit: Őszi réten

Másodszor virágzik a rét már...
Nemrég itt feküdt letarolva,
s most újra nyílik, olyan dúsan,
mintha első tavasza volna.

Itt is, ott is apró virágok
ágaskodnak és integetnek,
megint nőttek pár millimétert,
de kis lábaik még remegnek,

s mikor hullámzanak a szélben,
szinte félve kapok feléjük,
olyanok, mintha szaladnának
s a rét is elszaladna vélük.

Most kétszer úgy szeretem őket,
mint nyáron, közéjük telepszem,
egyik olyan, mint egy piros gomb,
a másik mint egy kék gyerekszem,

s mintha magam is gyerek volnék
és az élet csak játék volna, -
mint szalmaszálas kisgyereknek,
ki színes buborékot fújva

lopja az időt könnyű kedvvel:
örülök a szép őszi napnak,
örülök, hisz közel a tél már,
e néhány boldog pillanatnak.

Forrás: Nyugat 1934/14-15.