Sz. Kárpáthy Kata: A laktanya tetejéről

Azt mondják, ketten akartak ugrani
a régi katonai laktanya tetejéről,
de egyikük az utolsó pillanatban
meggondolta magát.

Azt mondják, a szőke lány haját
vörösre színezte a vére és az agyveleje,
a tulajdon anyja se ismert rá.

Azt mondják, az elmúlás csendes,
nekem nem tűnik annak,
képzeletben ott állok a lány mellett
a laktanya tetején,
talán elrántom onnan,
de az is lehet,
hogy hátralépek én is,
mint a másik lány, mert
kell és muszáj élni,
pedig nehéz és hálátlan feladat.

Azóta őr van a régi laktanyánál,
nem lehet felmenni,
nem, nem ugranék,
már csak azért sem,
mert szemben a gyár,
és ott dolgozik anyám.

Jánának hívták azt a lányt,
velem egyidős volt,
és ápolónőnek tanult,
az instája szerint
elég szomorú volt.

Forrás: Együtt folyóirat 2024/3