Szécsi Margit: Végrendelet

Ki porból lettem s porrá válok
halálra gyógyszert nem találok.
Síromra kérek szép virágot,
életet, s mindent eltestálok.

Szívemet kössék rongylabdába,
játszó kicsikék vigalmára.
Nem fáj kedvesek rúgására,
beröpül majd a boldogságba.

Hamvamat lábbal-hordott pornak,
szőnyeg-poroló jóasszonynak
ajánlom – vígabb hajnalokon
lebegő, piros porsátornak.