Zán Fábián Balázs: A smaragdlány
A smaragdlány talpig zöldben,
erdőnkben bolyong az árva.
Én voltam vele becstelen,
én voltam az a gyáva.
Fenyvesek mély sűrűjében
smaragd cipőben csörtet,
a patak kövein átlép,
s járása máris könnyebb.
Ringass, smaragdlány, ringass,
megbánta vétkét a gyáva,
hadd legyek mégis szerelmes,
múltamat gyűlölve, bánva.
Szögre akasztom a múltat,
szívem is smaragddá válhat,
csak vér dobogtassa újra,
a zöld szín csak festék, látszat.
Forrás: Együtt 2024/4