Régi tárgy: tehénkefe vagy tehénvakaró

Azon kapjuk magunkat, hogy egyre nehezebb házi tejet venni. Pedig a frissen fejt tejnek nincs párja! Mondják… És ez így is van. Amióta az eszemet tudom, szerettem a tejet. Egészséges ital.

Egykor olyan természetes volt, hogy a paraszti háztartásban, a gazdaságban nem egy, hanem több tehenet is tartottak. A régi gazdasági épületek szerves része volt a tehénól. Ebből pedig ma egyre kevesebb van. Nem sok gazdasszony vagy gazda vállalkozik arra, hogy naponta kétszer tehenet fejjen, sok az utána járás, a gondozása sem egyszerű.

Nagymamámnak is volt valamikor tehene. Az ól, a jászol, a szénatartó ma is megvan, és még néhány szerszámot is lehet találni a színben, amit a tehén gondozása során használtak. A minap épp egy ilyen eszközre bukkantam. Egy megrozsdásodott „valami” került a kezembe, amiről kiderült, hogy egy tehénvakaró.

Kissé fura lehet, de létezik ilyen is. A tehénvakaróval, vagy tehénkefével az állat testét, szőrét simogatták, fésülték végig. Megtisztították és esetenként fényesítették is. Ezzel a teheneket könnyen megszabadították a szőrzetébe ragadt parazitáktól, bogaraktól, és nem utolsó sorban, a piszoktól.

A tehénvakaró általában egy tenyérnyi nagyságú eszköz, amit egy szíjjal erősítették a kézre, vagy hosszabb-rövidebb nyele volt, hogy az állat szőrét könnyen lehessen fésülni vele. Annak sűrű fogazata jól átjárta az állat szőrét. Fésülhettek vele még mangalicákat vagy egyéb állatokat is.

Ezek a fésűszerű eszközök ma is használatosak a gazdaságban, a tehenészetekben. Csupán az alapanyaguk változott. Míg régen többnyire fémből, vasból készültek, ma inkább műanyag keféket lehet kapni az üzletekben. Amint mondják, a tehénvakaró segítségével a szarvasmarha könnyebben megszabadulhat a szőrzetében megtelepedett parazitáktól, ezáltal pedig javulhat a tejtermelése.

A mi régi tehénvakarónk legfeljebb egy múzeumban kaphat helyet, addig pedig marad a színben, a többi egykor használt eszköz mellett.

Gál Adél

Kárpátalja.ma