Bihun Pál salánki görögkatolikus pap élete és munkássága

Bihun Pál görögkatolikus áldozópapnak rövid, de egyháza és a kárpátaljai nép szolgálatában gazdag élet adatott meg. 12 éven át tevékenykedett a Salánki Görögkatolikus Egyházközségében. Papi feladatai mellett számos alapítvány és szervezet munkatársaként és tagjaként szolgálta szülőföldjét.

Ismerjük meg élettörténetét!

Bihun Pál az Ugocsa megyei Felsőveresmarton látta meg a napvilágot 1878. november 19-én a görögkatolikus vallású Bihun János és Jaczecskó Ilona családjában. A papságot választotta hivatásául, teológiai tanulmányait Ungváron folytatta. A képzést befejezve, 1906 januárjában megkérte választottja, Valkovszky Alexandra Ilona (1887–1959) kezét. Valkovszky Sándor pap és Kaminszky Irén leányát a következő hónapban feleségül is vette a tanulmányait végzett papnövendék.

Ezt követően, 1906. március 11-én szentelte pappá Firczák Gyula munkácsi püspök Bihun Pált, aki első szent liturgiáját szülőfalujában, Felsőveresmarton mutatta be.

„E hó 18-án mutatta az egek Urának fényes segédlettel első szentmise áldozatát Veresmarton Bihun Pál ujdonszentelt áldozár, Damjanovits Tivadar kökényesdi lelkész, sz. sz. tanácsos manductorsága mellett. Az ünnepség fényét nagyban emelte a nagyszámú úri közönség jelenléte, kik valláskülönbség nélkül részt vettek a szentmisén. Az ünnepi szentbeszédet ruthén és magyar nyelven Szabó Eugén nagyszöllősi esperes tartotta s magas szárnyalású szavaival méltatva a papi hivatás fönségét, könnyekre fakasztotta a több ezerre menő hallgatóságot. A szentmise éltetésekkel és mozsarazásokkal végződött. Mise végeztével az újmisés 60 terítékű ebédet adott vendégeinek. Ugyanakkor megvendégeltette a vidékről összesereglett majdnem 300 főre menő szegényt is.”

A fiatal papot püspöke néhány hétre Nagyszőlősre helyezte segédlelkésznek, majd 1906 áprilisától a Salánki Görögkatolikus Egyházközség ellátását bízta rá.

Bihun Pál 1918-ban bekövetkezett haláláig látta el a település papi tennivalóit.

Eközben családja is bővült, hat lánya született: Judit, aki később Szikszay Géza pap felesége lett, továbbá Ágnes, Elza, Andrea, Vira és Márta. Az egyházközség szolgálata mellett a fiatal áldozópap szóban és tettben is aktívan kivette a részét a helyi társadalmi és szociális élet fejlődésében.

Könyveket adott ki, és számos írása jelent meg a sajtóban: Elmélkedések az ifjúság számára, magyar és ruthén nyelven című könyve 1902-ben, A görög szertartásu katholikus anyaszentegyház szent Liturgiájának értelmezése című műve pedig 1906-ban jelent meg.

A Görög katholikus szemle hasábjain is gyakran szerepeltek az írásai: Néhány szó a szellemidézésről (1900. szeptember 30.); Gyűjtessük s értékesíttessük népünkkel a vadontermő kereskedelmi gyógynövényeket (1905. december 3.); Mit kíván részünkről népünk anyagi s erkölcsi érdeke? (1905. december 24.); Adatok a felsőveresmarti gr. Egyház történetéhez. (1913). 14. évf. 8. sz. 3.); A sizma, okai és ellenszerei. (1913. szeptember 28.).

Emellett a Nagyszőllősi Hirlap társszerkesztője volt. Nemeslelkűsége több téren is megnyilvánult. Salánkon például táncestet szervezett a helyi iskola javára.

„Mint vidéki levelezőnk írja, a salánki gör. kath. iskolaszék e hó 20-án fényesen sikerült iskolabált rendezett. A tánczmulatság, mely a jótékonyság jegyében született, még a fővárosi gör. katholikusok körében is visszhangra talált. Bihun Pál iskolaszéki elnök lapunk útján köszönetet mond a nemesszívű adakozóknak, különösen Szabó Jenő főrendiházi tagnak, aki tekintélyes összeggel járult hozzá a jótékony czélú farsangi est sikeréhez. A jótékonysági eszme és annak megvalósítása Bihun Pál iskolaszéki elnök érdeme. A tánczmulatság a salánki iskola javára 101 korona tiszta hasznot eredményezett.” (Magyar Világ, 1907. január 27.)

Néhány évvel később, 1911 szeptemberében szintén Salánkon megalapította a Katholikus Népszövetség helyi szervezetét. Ezen kívül Bihun Pál a Vasvári Alap fő támogatója volt. A Vasvári Pál Alapítvány „a Kárpátokban megrokkant, megvakult, avagy elesett, nyelvében ruthén, de szívében színtiszta magyar hősök serdülő árváinak ezen most lelkesülő tanulmányi alap segélyével katonákká való kiképeztetése” céljából jött létre.

Miután Bihun Pál jelentős pénzösszeggel járult hozzá a Vasvári Alaphoz, Csurgovich György verset is írt neki tisztelete jeléül Üdvözlet Bihun Pál salánki lelkész úrhoz, a Vasváry Pál alapítvány második Maecénásához címmel.

Bihun Pál a Görög katholikus szemle 1917. szeptember 9-i számában nyílt levélben fordult az újonnan felállított Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumhoz. Számos ötlettel állt elő a kárpátaljai szegények megsegítése érdekében: „…létesíttessenek ott, ahol lehetséges paraszt hitbizományok, váltassanak meg részben a nagybirtokok, tétessék intenzívebbé a földművelés, konyha és gyümölcskertészet, a rétművelés, a méhészet stb. Ipari terrénumon helyeztessék súly különösen a famunkára, annak minden ágára, kezdve a kocsigyártástól a seprűkészítésig. Nagyobb községekben és városokban kívánatos volna a fiatalságot szabó, csizmadia, kereskedő stb. iparra képezni. Fontos volna, hogy a gazdasági és ipari termékek csakis szövetkezeti úton lennének értékesíthetők. Szaporíttassanak a szövetkezeti áruboltok úgy, hogy a legkisebb községbe is jusson hacsak egy fióküzlet is…” Fiatalon, mindössze 40 évesen érte a halál. A Nagyszőllősi Hírlap is írt a temetéséről: „Temetése folyó hó 7-én délután 3 órakor volt Salánkon. A szertartást Szabó Eumén főesperes, nagyszőllősi gör. kat. lelkész végezte nagy segédlettel. Ott volt a falu apraja – nagyja, nem láttunk egyetlen embert, akinek szeméből könny ne gyöngyözött volna ki, mert Bihun Pált mindenki szerette, elvesztését mindenki sajnálta. A vármegye képviseletében dr. Szőllősy Alfréd főispáni titkár utazott ki a temetésre, azonkívül számtalan jó barátja, ismerőse, tisztelője elkísérte utolsó útjára a megboldogultat.” A salánki temetőben helyezték végső nyugalomra. Sírja – mely a mai napig áll – lebetonozott fedelén egy fehér márványkereszt mellett fehér márványlap hirdeti: „Itt nyugszik Bihun Pál gör. kath. lelkész 1879–1918.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma