Kárpátalja anno: a beregszászi Palocsay Zsuzsanna verse

Palocsay Zsuzsanna nevével az egykori Beregszászi Magyar Királyi Állami Gimnázium ifjúsági lapja, az Együtt oldalán találkoztam. Több verse és írása is megjelent a folyóiratban.

Sajnos hiába kutattam utána, csak néhány információt tudtam róla kideríteni, ezek is többnyire a gimnáziumi éveihez kapcsolódnak.

Beregszászban született 1922. december 14-én, református vallású volt. Aktívan részt vett a gimnázium irodalmi életében, az 1942/43-as tanévben Deákné dr. Bartha Katalinnal együtt vezette a Zrínyi Ilona-önképzőkört.

Tagja volt a Vöröskereszt Ifjúsági Egyesület beregszászi gimnáziumi leánycsoportjának, akikkel 1941-ben szegény sorsú tanulótársaik támogatása mellett 115 kilogrammnyi adományt gyűjtöttek az orosz harctéren harcoló magyar katonák karácsonyi megajándékozására. Ezen kívül a karácsonyfa-ünnepségen az Ifjúsági Segítőegylet adományából több szegény sorsúnak juttattak karácsonyi segélyt.

A beregszászi színjátszásba is bekapcsolódott: 1941-ben részt vett Sík Sándor István király című drámájának színházi darabjában.

1943-ban érettségizett a beregszászi gimnáziumban. A fenti tablón a bal legfelső sorban balról a harmadikként szerepel.

Elmélkedés a magyar föld felett című verse az Együtt 1942. februári számában jelent meg:

Az őseink ó zsoltárt énekeltek,

vágyó szívvel mentek a templomukba,

s ha kebleikből fölzúgott az ének:

„Te benned bíztunk eleitől fogva”

megtelt szívünk erőnek erejével.

Az őseink boldog emberek voltak,

mosolyogva feküdtek, vígan keltek,

aranyhajnalban vágták az ugart,

s a pacsirtával együtt énekeltek,

vadvirág volt a kedvük, illatozó.

Napbarnította büszke szál legények,

az őszi földnek szíve dobbant bennük,

küzdöttek vésszel, szemük meg sem rebbent,

s hitükből fakadt tiszta győzedelmünk,

ha érett kalászt ringatott a szél.

Ha őszre járván megpihent a vén föld,

felkeresték a csendes kis tanyát,

és meghallgatták, mit üzen az Isten,

elővették a kapcsos bibliát

és szívükre rászállott a béke…

Az ősi zsoltár hangja ujra szólalt:

„Uram, ki hitünk sziklavára vagy,

vedd kedvesen ha zeng a hálaének,

készíts a télben nekünk új tavaszt,

és karjainkban ifjodott erőt,

ha ébredezik az ősi ugar…”

Ilyenek voltak a mi őseink,

ezért itt minden ősi, szent magyar.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma