Kárpátalja anno: a kárpáti méh
A méhek világnapját ünnepeltük május 20-án. Ebből az alkalomból a Kárpátalja anno sorozatban a kárpáti méheket vesszük górcső alá.
A Szabad Földműves 1971. november 13-i száma részletesen ír erről a fajtáról: „Néhány év óta egy egészen közeli méhre terelődött a figyelem: a Keleti Kárpátokban és a tőle nyugatra fekvő hegyekben élőre, Kárpáti méh néven emlegetik. Az eddigi vizsgálatok eredményéből úgy látszik, hogy a krajnai méh (Apis mellifica earnica) tájfajtája. Elterjedésének határa nem ismeretes pontosan.
A kárpáti méh tenyésztésére, nemesítésére már régebben is gondoltak. Csehszlovákiában a »Podkarpatszka Rusz méhészegyesületeinek Országos Központja« 1935-ben országos fajtatenyésztési tanfolyamot rendezett, s ugyanakkor megalakította a kárpátaljai fajtenyésztés barátainak társulását. Különösen jól sikerült a társulás 1936 áprilisában Szolyván tartott értekezlete. A mozgalom lelke Dr. Humeniuk Leonid orvos és a központ ügyvezetője, Kalász Andor volt. A társulás munkája 1938 vége felé megszűnt.
A kárpáti méhről először Seremetyev és társai tájékoztattak részletesebben. A gorkiji egyetem egy munkacsoportjának tagjaiként a Rahó környéki méheket vizsgálták. Figyelmük csak a testi jellegre terjedt, pl. a szipóka hosszúságára, a szárnyak méretére, szárnyjelző számra (szárnyindexre), viasztükörre.
Úgy találták, hogy a kárpáti méh részben a Kaukázuson túlihoz hasonlít, melyet többnyire grúziai szürke méh néven terjesztenek, pl. hosszú szipókájával, részben az északihoz, pl. elülső szárnyának szélességével és a potroh páncéljának színével.
Munkájukról az 1965-ben rendezett bukaresti nemzetközi kongresszuson számoltak be. Nemsokára a moszkvai Tyimirjazev gazdasági főiskola méhészeti intézete kezdte tanulmányozni ezt a méhet Avetiszján irányításával. Az eredményről röviden az »Apiacta» 1968. évi 4. számában, bővebben a tavalyi müncheni nemzetközi méhészeti kongresszuson számoltak be. Úgy látszik, hogy nekik tisztább törzseket sikerült vizsgálniuk.
Munkájuk gyümölcse a következő: A kárpáti méh külső sajátságai erősen krajnai jellegűek, pl. a szipóka és a szárny hosszúsága, a viasztükör méretei, a szárnyindex. A szipókát 6,61 mm hosszúnak találták, tehát kedvezőnek. A munkások potrohának hátán az ezüstös szürke szűrövek szintén feltűnő szélesek. Ennek a méhnek eléggé zord vidékhez kellett alkalmazkodnia. A nyári és téli hőmérséklet közt nagy a különbség. A téli hideg 38 C °-ot is elérhet, néhol még havazik a málna virágzásakor. A hordástalan »téli« idő öt hónapra terjed. A csapadék eléri az évi 1000 mm-t, s ennek nagy része nyárra jut. A kárpáti méhnek mindenekelőtt rendkívüli szelídsége tűnik fel. Rajzó hajlama gyenge. A családok fogyasztása a hosszú télen kevés, novembertől márciusig nem szokott 4–5 kg-nál nagyobb lenni. A fejlődés tavasszal gyorsan nekilendül, és később torpan meg, mint a déli fajtáké. A méhek kevés ragasztót gyűjtenek. A csendes anyaváltás gyakori. Az anyátlanság nem zavarja a méhek röpködésének élénkségét. A mézgyűjtésben és a viasztermelésben nagy a változatosság. Jó alkalom nyílik a kiválogatásra.
A munkát egy méhészeti állomás és egy erdészet méhészetei már megkezdték. A nemesítésre szánt méhek Rahó környékéről valók. A legjobb öt családot szemelték ki közülük, melyeknek a méztermése 2–2,5-szer nagyobb volt az átlagosnál. Az ezektől nevelt anyákat félreeső vidéken egyetlen család heréivel pároztatták.
1967-ben főhordás előtt a legrosszabb anya napi átlagos petézése 1103 volt, a legjobbé 1702. A legjobb törzshöz tartozó anyák közül egy a napi 2810 petét is elérte. A következő évben is hasonló különbség jelentkezett a törzsek közt. A legjobb mézgyűjtők éppen a legjobban petéző anyás családok voltak.
A második nemzedék anyái 1967-ben többet hasítottak, több mézet gyűjtöttek, mint más törzsek. Fedett hasításuk mennyisége 26,7 %-kal, méztermésük 25 %-kal múlta felül más családokét.
Az előadók szerint a kárpáti méhek sokszor elhagyják Szovjetunió másféle méheit hasításukkal és méztermésükkel, még a kaukázusi hegyi méhet is. Egy állami gazdaság méhészete Rjazan kerületben (Moszkvától délkeletre) kárpáti méhcsaládoktól átlagosan 31,2 kg-ot, más méhcsaládoktól csak 26,5 kg-ot pörgetett. A kaukázusi hegyi méhek pörgetési átlaga 27,5 kg volt. Az eredeti krajnai méhek kb. ugyanannyit termeltek, mint a kárpátiak, de rajzásra hajlottak. A moszkvai Tyimirjazev mezőgazdasági főiskola tamnovszki kerületi méhészetében a kárpáti méhcsaládok 1968-ban átlagosan 56,1 kg mézet gyűjtöttek, a közép-ázsiai származásúak pedig 48,3 kg-ot.”
Marosi Anita
Kárpátalja.ma