Kárpátalja anno: a muszkacár, akinek a Tiszára fájt a foga

Az első világháború kitörésének hátteréről máig vitatkoznak a történészek. Számos okkal, ürüggyel indokolták már a nagy háborút.

Úgy tűnik, nem olvasták az Ung hetilapot, annak is 1915. április 25-i számát, melynek oldalán rövid magyarázat található arról, hogy mi is volt a casus belli 1914-ben.

„Hogy a mostani világháborunak mi volt a tulajdonképeni oka, az egyik falu kovácsmühelyében következőképpen okfejtették a falu bölcsei.

– A nyár elején feredőbe mentek a királyok és császárok. Ott volt a muszkacár, a burkus király, az ánglius fejedelem, a francia császár, no meg persze a mi öreg királyunk, Ferenc Jóska is. Beuztak a tó közepébe, aztán ott lubickoltak s egy darabig beszélgetni kezdettek. Egyik egyről, másik másról, a sok adóról, a szép termésről stb.

– Ferencz Jóska bátyám – aszongya a muszkák cárja, szép a te országod, láttam. Ha nekem olyan szép folyó hasitaná a földemet, mint a te szőke Tiszád, biz’ Isten, nem tom, miért nem adnám.

Ferencz Jóska, a mi öreg királyunk végig nézte a muszka cárt, vajjon mit akarhat ez megint, miben töri szegletes koponyáját; nem szólt semmit, hanem várta, hogy mit akar kihozni a dologból.

– Dejszen meg is itatom én még a lovamat a Tisza vizében. – Igy a muszkacár.

Ferenc Jóskának még a feje teteje is piros lett a méregtől, hogy hát már meg mit akar a muszkacár itten. Oda is vágta neki nagy mérgesen.

– Itatod ám az öreg anyád kinját.

Erre a szóra egyik is, másik is megfordult s kiusztak a partra és megizenték egymásnak a háborut, akiben most vagyunk.

Igy történt az eset.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma