Kárpátalja anno: az ungvári „részeges piac”

Ungvár egyik legismertebb helye a Pavlo Csubinszkij (korábban Borogyin) utcai „részeges piac”, a „Pjanij bazar”.

Hogy miként alakult ki a piactér elnevezése, megtudhatjuk Fazekas Elemér írásából, mely a Kárpáti Igaz Szó 1995. szeptember 7-i számában jelent meg.

„A fejlett, mondhatnám úgy is, hogy a végkifejlett szocialista társadalom építésének idején, amikor a vakolómunkások, a mesterek, a környező lerakatok dolgozói, az üzemek szakemberei fényes nappal, a legtöbb esetben a hivatalos munkaidőben betértek a piacra, általában onnan már csak dülöngélve, néhányan pedig négykézláb távoztak. A környékbeliek akkor keresztelték el találóan a területet »részeges« piacnak. Abban az időben főleg zugárusok uralták a terepet, a szesztilalom ellenére éjjel-nappal kéznél volt a pálinka, a lopott áru, a cigaretta, ráadásul minden mennyiségben. Körös-körül sár, szemét borított be mindent. Szerencselovagokból, kétes kinézetű, gyűrött arcú, kivörösödött szemű egyénekből több volt a kelleténél. Pedig több mint 10 esztendővel ezelőtt a városi tanács vezetői az új negyedekben a délutáni és esti piacokat azért szervezték meg, hogy a hétvégi telkek tulajdonosainak, a háztáji gazdáinak legyen hol értékesíteniük a zöldséget, gyümölcsöt, a virágot… Három-négy éven át a terep a szerencselovagok, a hamiskártyások, a csempészek paradicsoma volt. Arról nem is beszélve, hogy a legkisebb esőben is sártenger, napsütésben pedig por, piszok, tengernyi kacat, szemét uralta a területet. De mintha az utóbbi időben változások történtek volna. Minden jel arra vall, hogy a »részeges« piac végre teljesen kijózanodik, és remélhetőleg nincs visszatérés a korábbi állapotokhoz. A környéket leaszfaltozták, elkészültek az árusító sorok, megjelentek az asztalok, az emberek feje fölé pedig színesre festett tető került. A hátsó sort ízlésesen kialakult boltok zárják, ahol a legkülönfélébb árufajtákat kínálják megvételre. Amióta többet foglalkoznak a piaccal, s rendszeresen sepregetnek, takarítanak, a tisztaság, a higiéniai feltételek pedig elfogadhatóvá váltak, egyre több őstermelő, telektulajdonos keresi fel a Borogyin utcát a Beregszászi, Nagyszőlősi, az Ilosvai járásból is. Az pedig csak természetes, hogy az Ungvári, a Munkácsi járás termelői, a megyeszékhely körüli hétvégi telektulajdonosok az egész nap működő piacon értékesítik a káposztát, a burgonyát, a paprikát, a paradicsomot. A piac olyannyira eredményesen működik, hogy magyarországi és szlovákiai vendégek is gyakran keresik fel, így például, amikor nyáron a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Berreg megyében kevés volt a szamóca, a sárgabarack, sokan elfogadható áron hazafelé menet Ungváron szerezték be ezeket a jó minőségű, vitaminokban gazdag gyümölcsfajtákat. De augusztusban fordult a kocka, mert amikor a szomszédos Magyarországon nem tudtak mit kezdeni a nagy dinnyeterméssel, akkor az ungvári vásárló szívesen fogyasztotta a mérsékelt áron ajánlott, mutatós szabolcsi, hevesi édes dinnyéket. Még tovább sorolhatnánk, hány fajta terméket, zöldségfajtát, háztartási felszereléseket, kolbászféleségeket vásárolhatnak kulturált körülmények között az egykori »részeges« piacon az ungváriak, a negyed lakói és a hozzánk látogató hazai és külföldi vendégek.

Azt már hangsúlyoznom sem kell, hogy amióta az új városi vezetés rendbe szedette az árusító helyeket, azóta a nyugdíjasoknak, a háziasszonyoknak nem kell a város központjába utazniuk, illetve gyalogolniuk, hogy elfogadható áron beszerezzék az ebédhez és a vacsorához valót, no meg a téli tartalékokat. A lényeg persze, hogy rendezettebb lett a táj, tisztább lett a levegő, és ez a kedvező változás nem csak az ellenőrzéseknek, a rendőri beavatkozásoknak köszönhető, hanem a vevő és az eladó számára egyaránt megteremtett kedvező feltételeknek. Ami pedig a közhelyeket illeti, hál’ Istennek, belőlük egyre kevesebbet látni.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma