Kárpátalja anno: Bátyú: Lónyay-kastély
Lónyay család (Nagy Lónyai és Vásáros-Naményi) törzsökös ősi magyar család, mely a történészek szerint a Keme nemzetségből eredt, más források szerint, a Csák nemzetségből, Karácsonyi János a honfoglalás korában élő Keczel (Ketel) vezértől eredő Koppán nemzetségből származtatta a családot.
Legelső ismert őse Gurg (György) de Lóna volt, aki 1032-ben Béla herceggel menekült Lengyelországba, s onnan vele visszatérve 1061-ben I. Béla király minden azelőtt tulajdonát képező birtokába visszahelyezte.
IV. Béla király korában élt a Lónyayak ősei közül László, kit a király a bécsújhelyi csatában tanúsított vitézségéért (e csatában apja és testvére is elhunyt) az I. Béla király által adományozott birtokokban megerősítette.
1271-ben fent nevezett László fia volt Berenczei Nane (Nane de Berenche), a Szatmár vármegyei Berencze helységben birtokos nemes. Az ő fia volt Jakab comes, ki V. István király korában élt, és 1291-ben Szatmár vármegye főispánja volt.
E Jakab-tól vezethető le a család egyenes ági leszármazása okmányokkal igazolhatóan is.
Jakab feleségül vette a Rusd nemzetségből származó Rusdi Mihály özvegyét, mely által IV. László király 1285-ben Berenczei Jakab főispánnak adományozta Lónya helységet, az ő gyermekei és unokái már e birtokukról nevezik magukat Lónyay-aknak.
Forrás: wikipedia.org