Kárpátalja anno: egy görögkatolikus pap színműve a ruszinokról
Holosnyay Tivadar görögkatolikus esperes 1914-ben írta meg Ismeretlenek. Kortörténeti színmű három felvonásban előjátékkal, a magyarországi ruthén életből című színművét.
A szerző Holosnyai Antal görögkatolikus pap és Azary Emília (Emma) gyermekeként látta meg a napvilágot 1863. június 15-én Ungváron. Édesapja hivatását követve ő is egyházi pályára lépett. 1888. november 25-én szentelte pappá Pásztélyi Kovács János munkácsi püspök. 1889-ben Nagymihály segédlelkésze. Püspöki levéltáros (1889–1891), ungvári képezdei tanár (1890–1893), püspöki iktató (1891–1893). 1893–1899 között Szánfalva, 1899-től 1924-ig Makkosjánosi papja. A Kisalmási Esperesi Kerület esperese (1897–1898), 1904-től szentszéki tanácsos, 1924-től c. kanonok. A Beregszászi Esperesi Kerület esperese (1922–1924). Makkosjánosiban hunyt el 1924. december 24-én. Felesége Kaszaby-Breznai Amália volt.
A papi hivatás mellett Holosnyay Tivadart az írás is érdekelte. 1914-ben megjelent Ismeretlenek című könyvében – melyet Papp Antal munkácsi püspöknek ajánlott – a ruszinokról írt hiteles történetet. A szereplők között találunk papot, bírót, postafőnököt, papnövendéket, zsidó kereskedőt, parasztot, és számos olyan alakot, akik a mindennapi ruszin falusi élet szereplői voltak.
A művet több korabeli újság is méltatta. A Görög Katholikus Szemle 1915. augusztus 2-i számában Szuchy Emil egy összefoglalót készített erről. Ebből idézünk néhány kritikát:
„Ismeretlenek. Kortörténelmi színmű három felvonásban, előjátékkal a magyarországi ruthén életből. Ilyen címen Holozsnyay Tivadar makkosjánosii esp. lelkész egy színművet adott ki. E műről a következő ismertetések jelentek meg a lapokban:
Budapesti hírlap, 1914. november 19. Ismeretlenek. Holozsnyay Tivadar színművet irt ezzel a címmel. A görög katholikus papok az ismeretlenek. Orosz barátsággal vádolták őket, most már tudjuk, hogy a csábító rubelek ereje egyedül a görög katholikus ruthén papság hazaszeretetén tört meg. Holozsnyay, aki maga is görög katholikus esperes, lelkes, hazafias érzelmű színművében kiváló tehetségű írónak bizonyul stb…
Egyházi Közlöny, 1914. november 20. …Az ismeretlen ruthén népet s különösen a sokszor és méltatlanul megvádolt görög katholikus ruthén papságot mutatja be a szerző, kinek vérbeli irói tehetségét ez alkalommal ismerjük meg először. Csak a napokban történt, hogy gróf Tisza István miniszterelnök nyilvános elismerését fejezte ki a ruthén papságnak tapasztalt hazafiassága fölött. Valóban eddig ismeretlenek voltak… És hogy a szegény, tönkretett nép nem lett hűtlen hazájához és vallásához, azt kizárólag a hazafias görög katholikus papságnak köszönhetjük. A hazafias érzelemtől lángoló mű azonban magára a szerzőre veti legnagyobb fényét, aki művének jövedelméből 500 koronát szánt a katonák segélyezésére, így a műért küldött 2 korona kivándorol a sebesült katonákhoz stb…
[…]
Élet, 1914. december 20. Ismeretlenek címmel Holozsnyay Tivadar a magyarországi ruthének életéből háromfelvonásos korképet irt. Soha írói munka keserűbb kérdést nem ölelt fel, mint Holozsnyayé. A hazai ruthén nép papsága mindig a nemzeti lélek képviselője volt, de bizonyos érdekcsoportok, kiknek gonoszsága ellen védték a kormányzatilag elhanyagolt népet: a gyanú mérgét szórták szét a magyar közvéleményben. A gonoszságnak ez alattomos és ostoba munkája ellen csak az ideális hazaszeretet védekezhetett oly bámulatos türelemmel, mint éveken át a ruthén nép papjai tettek. Végre jött az orosz betörés s a miniszterelnök fényes okmányt állított ki e papság önzetlen hazaszeretetéről. De a gyanúsítások, a rosszakarat mind e napig milyen tragikus érzésekkel gyötörte e férfiak szívét, akik a magyar haza szeretetében soha meg nem tántorodva, felemelt fővel jártak népük élén. Az »ismeretlenek« a meggyanúsított hazaszerető szívszenvedésének és diadalának megdramatizálása. Itt-ott költői szépségekkel és érdekes színpadi érzékkel, de mindenütt szívvel és az együtt szenvedő lélek meggyőződésének erejével ragadnak meg a jelenetek. A miliő a ruthén vidék. Emberei szokatlanok, de kedvesek. A görög katholikus papi ház tiszta társasága, bensősége mind-mind újság. Az »Ismeretlenek« olvasmányul is ajánlható s ha akadna műkedvelő társaság, a ruthén vidékek városaiban, mely előadná a darabot, előkelő s kielégítő elégtétellel szolgálna az igazságtalanul eltűrt szenvedésekért…
Eperjes, 1915. január. Ismeretlenek. Tárca. Megvallom, a címlap elolvasása után mohó kíváncsisággal ütöttem fel a művet, hiszen a cím rögtön elárulja, hogy kikről van szó a színműben. A tárgy, a megírás célja és módja izgatott főleg, hiszen e munka oly novum nálunk, amelynek megkísérlésére senki sem vállalkozott eddig. Ha népünkről és papjainkról itt-ott meg is jelent egy-egy elbeszélés, karcolat s ha Rákosi Viktor a »Korhadt fakeresztek« egyik elbeszélésében népünkről úgy ír, mint akikre a magyar nemzet csakis imádkozó lélekkel nézhet föl, mindezek mégis csak epizódszerű tények a velünk való irodalmi foglalkozás terén. Apró felvillanásai a jóindulatnak vagy a megbecsülésnek. Az ország nagy zömének még csak halvány fogalma sincs most se mirólunk, hiszen maguk az újságok is annyi badar fogalmat és közleményt portálnak… Holozsnyay esperes ur gondolt hát egyet s nehogy csak száraz cikkezésben védjük magunkat, közvetlenebb hatással biró irodalmi eszközt választott. A tenni akarás adta kezébe a tollat, miért is színműve tendenciózus, irányszerű. Szórakoztatva, gyönyörködtetve akar oktatni, felvilágosítani, jobb vélemény kiformálására bízni. Ábrándok szárnyára bízom magam pár pillanatra… Mennyivel más lenne a rólunk közszájon járó-forgó tudatlanság, ha ennek a színműnek egyszer a színpadon tapsolhatnék, ha a sok protezsált fércmunka helyett e becsületes művet játszatná el valamelyik teljhatalmú színigazgató, ha adnák a vidéki színpadok, amerre nemcsak a közönség nem tud rólunk, hanem ahol sajnos, még a latin klérus sem ismer minket. De hát megbirná-e a darab a színpadi világítást! Meg! Jó és érdekes a meséje, lüktető a cselekvése, dialógusai elevenek, tablói kedvesek s ráadásul ismeretlen embereket s eddigelé a nagyközönségtől nem ismert társadalmi helyzetet tár föl, az »ismeretlenek«-et vezeti be a nagyvilágba: minket. S tulajdonképpen nekünk ez az egész darab, a cselekménye, az alakjai nem ismeretlenek. Hiszen mi magunk, az elevenek vagyunk benne; az életünk, a mindennapi folytonos énünk. Olvasva a munkát, tükröt nézünk; teljesen magunkra ismerünk benne s igazán mellékes előttünk, hogy Halász urnak, Halászné nagyságos asszonynak hívják a szereplő papot, papnét, várjon Halász Pista-e a tanulmányvégzett lelkes kispap, Szatmáry-e a főszolgabíró és igy tovább. Az a papi porta is nem egyedül a Halászéké, mert ilyenek a mi parochiáink. Hanem ahogy Holozsnyay Tivadarezt a mi életünket rendszeres cselekménnyé kristályította, hogy üvegből, amalgámból, azaz ezek alkotó részeiből, a sok részletből tükröt csinált, ez már speciális egyéni érdem, jelen esetben írói érdem. Holozsnyay irodalmi munkálkodásáról mi eperjesiek keveset, vagy semmit sem tudtunk, annál örvendetesebben lepett meg e műve révén teljes írói felkészültségével… A színmű tartalma pedig? – aki ismerni akarja – nem sokért adják – vegye meg. Útmutatásul elég lesz, ha jelezzük, hogy a téma a jelen idők eseményeivel meglepően találkozott, dacára, hogy szerző a millenniumi évekbe illeszti bele cselekményét. Annyira mai e darab, hogy más talán akkor sem lehetne, ha a megírása a háború utánra halasztódott volna. Amidőn a sikerült mű írójának nemcsak elismerésünket, hanem igaz örömünket is tolmácsoljuk, nem találunk megfelelőbb jókivánatot, mint láthatni egy nézőközönséget, amely a színműben szereplő Ancsihoz hasonlóan tudatlanságát kellemes csalódással vegye valahára észre.”
Végezetül egy rövidke párbeszéd a színdarab első jelenetéből, mely Szathmáry nyugalmazott főszolgabíró és Pista pályavégzett papnövendék között zajlott le:
Szathmáry: No öcsém, gratulálok! A rézcsillagát!
Pista: Mihez bátyám?
Szathmáry: Ahhoz, hogy az ezeréves hazában magukat is megtaláltuk! Vajjon hol lehettek annyi időt át? Hol rejtőzködtek eddig a ruthének?
Pista: Egy részök a Rákóczi kurucai, – a másik Kossuth honvédei között; – némelyek az erdők rengetegét bújták, életveszéllyel döntögették az évszázados fákat, hogy odalenn olcsóbban tüzeljenek, jutányosabban építkezhessenek; a legtöbben pedig panasz nélkül éheztek és adót fizettek. Csodálkozom, hogy bátyám, az ő egykori szolgabírájuk, mit sem akar tudni felőlük.
Néhány évvel később, 1917-ben újabb színművet írt Holozsnyai Tivadar, melynek ezúttal az Akiket megismertek címet adta. Az I. világháborús évekről és a ruszinokról írt: „A világháború első őszéből azokkal a vakmerő meggyanusításokkal foglalkozom benne, melyet annyi szenvedést váltottak ki papságunk lelkéből. Tudom, hogy a hegedésnek indult sebek fölszaggatásával újabb fájdalmat okozok sok gyöngéd szívnek, de el nem kerülhettem a múlt bolygatását, ha hű képet akartam adni annak az időnek.”
A fenti kép a Felvidékünk. Honvédségünk című, 1939-ben Budapesten megjelent kiadványból származik.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma