Kárpátalja anno: Grabovszky Emil ungvári festő

Grabovszky Emil festő, grafikus Ungváron született 1892. november 20-án.

Tanulmányait 1911-től 1914-ig a budapesti Iparművészeti Iskola festészeti osztályán végezte, ahol Sándor Béla, Simay Imre, Udvardy Géza és Újváry Ignác tanítványa volt, majd 1915-től 1917-ig a Képzőművészeti Főiskolán folytatta Edvi Illés Aladár, Pécsi-Pilch Dezső és Aggházy Gyula vezetésével. 1918. januártól novemberig tagja volt a nagybányai művésztelepnek, ahol akkor Jakab Zoltán, Thorma János, Mikola András, Börcsök Samu és mások dolgoztak. A Nagybányán szerzett benyomások és tapasztalatok meghatározták művészi szemléletének alakulását, fejlődésének irányát. 1919-ben visszatért Ungvárra és mint kiállító művész részt vett a kárpátaljai művészek munkájában. 1926-ban áttelepült Magyarországra. 1939-ig Budapesten restaurátor, de hosszabb tanulmányutakat tett Ausztriában, Jugoszláviában, Svájcban, Olaszországban is. Ebben az időszakban számos alpinista témájú plein air tájképet festett. 1939-ben visszatért Ungvárra és ismét bekapcsolódott a kárpátaljai képzőművészek munkájába, de megélhetési okokból néhány évig könyvtárosi állást vállalt. Impresszionista tájképfestő volt. Különös művészi erővel ábrázolta a kárpáti hegyek monumentalitását (Hoverla, 1946; Körösmezői hegyek, 1951), de szívesen és lírai melegséggel festette a természet meghitt hangulatú képeit is (Balatoni halászkunyhó, 1925; Téli szürkület, 1947). Művészeti hagyatékát az ungvári Honismereti Múzeum képtára és több szovjet művészeti múzeum őrzi. Ungváron hunyt el 1955. október 20-án.
Forrás: oszk.hu