Kárpátalja anno: nóták a múlt századból

Bendász Istvánról (1903–1991) már többször is írtunk rovatunkban. A hitéért munkatáborra ítélt görögkatolikus kanonok a papi hivatása mellett jelentős helytörténeti és egyháztörténeti munkásságáról is ismert. Az általa összegyűjtött anyagokból több könyv is megjelent az elmúlt három évtizedben.

Könyveit, iratait és gyűjtéseit a beregszászi Bendász István Görögkatolikus Könyvtár és Levéltár őrzi és gondozza.

Ezúttal egy olyan füzetet mutatunk be, melybe Bendász István diákkora kedvelt nótáit jegyezte le. Vannak köztük mindenki számára ismert dalok, valamint háborús és szerelmes énekek.

Ezekből idézünk néhányat:

A gőzkocsi hat kereke…

A gőzkocsi hat kereke de fényes

Azon mennek a harctérre a beregi legények.

Ne sírjatok ti beregi lányok

Visszajövünk még hozzátok valaha, valaha vagy soha.

Kiszáradt a kukorica levele…

Kiszáradt a kukorica levele,

Ha engem a szolgabíró elvenne.

Nem bánnám, ha mindennap is elverne,

Csak a nevem szolgabíróné lehetne.

Még azt mondják…

Még azt mondják, hogy szerelmes vagyok,

Pedig én még arra nem gondolok.

Gyenge karom az ölelgetésre,

Gyenge szívem a szeretkezésre.

Zöld a kökény…

Zöld a kökény mikor érik,

Most vagyok én szerető nélkül.

Olyan vagyok én a nélkül,

Mint rózsafa bimbó nélkül.

Harangoznak…

Harangoznak, búsan szól a harang, temetnek

Gyászoló leánykák egy koporsót emelnek.

Rá van írva a koporsó oldalán:

Itt nyugszik egy szerencsétlen szőke lány.

Én is boldogtalan szegény lány vagyok,

Érzem én is nemsokára meghalok.

Jobb is nekem ott, a sötét hant alatt,

Kit szerettem, azt szeretni nem szabad.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma