Kárpátalja anno: Petőfi a Latorcáról

Petőfi Sándor 1847 júliusában hosszú utat járt be: Füzesabonyból indulva, Pesten postakocsira szállva, Gyöngyösön, Hortobágyon és Debrecenen áthaladva jutott el Nagykárolyig. Onnan Erdődre ment menyasszonyához, Szendrey Júliához, majd Nagybányán és Szalontán keresztül visszatért Pestre. Innen Szolnokot, Abonyt, Pilis, Bejét és Gömört érintve érkezett meg Miskolcra. Majd Sárospatakot és Sátoraljaújhelyt érintve jutott el Leleszre és a tőle mindössze 45 kilométerre található Ungvárra.

Petőfi így írt azokban a napokban:

„Valami egy órányira Király-Helmectől van Lelesz. Nagyszerű… hizlaló hely. Van benne roppant barátklastrom. Leleszen fölül foly a Latorca, a Bodrog-köz és Ung-megye között. Folyása kanyargó, vize világoszöld, környéke erdős a rév körül, hol kompon jön át az ember. Csend volt, amint áthoztak, kellemes erdei csend, melyet csak egyes madárfüttyentés és az evezőlapátok egyhangu lobicskolása zavart meg.

Késő este értem Ungvárra. Itt kezdődik ama nagy rónaság, mely tart egészen lefelé a Dunáig, s melyen kénye kedve szerint csavarog a Latorca, Tisza, Szamos, Kraszna, Kadarcs, Hortobágy, Berettyó, Kőrös, Maros…” (Úti levelek Kerényi Frigyeshez, 1847)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma