Kárpátalja anno: Szernye

A Kárpáti Magyar Gazda 1936. július 5-i számában jelent meg Balog Sándor „A Szernyei Gyöngykaláris” emlékkönyve című írása, melyben a Bereg vármegyei települést mutatja be. A Munkácstól 20 km-re délnyugatra a Szernye-patak partján fekvő község első említése 1270-ből való. Neve a szláv srna, azaz őz főnévből ered.

Balog Sándor így ír a faluról:

Szernye szinmagyar község Kárpátalján a Bátyú–Munkács vasútvonal mentén. Lakóinak száma 1500. Ebből 1200 református, a többi megoszlik.

Tisztaságszerető, dolgos, takarékos nép. Legnagyobb részük messze földön hires kubikos, út- és vasútépítő munkás. A röghöz nőtt középtermetű emberek. Istenhivő, törvénytisztelő nép. Kisgazdáik hires erdei fuvarosok. Minden munkát szívesen és jól végeznek. Leányaik ritkán mennek más faluba férjhez. A legények már gyakrabban házasodnak idegenből, de lakni nem mennek oda. Az idegenben keresett pénzt hazahozzák. Asszonyaik szőnek, fonnak. Gyönyörű kendőket, abroszokat, térítőket szőnek és varrnak. A férfiaknak minden gazdasági munkában segítenek. Udvaruk, házuk, kívül, belül olyan tiszta, mint a pohár. Általában erre sokat adnak.

A falu közepén 1910-ben épült hatalmas és szép református templom sugár tornya szökik a magasba. Közel hozzá virágzó fogyasztási szövetkezet és hatalmas kulturháza a magyar összefogás kiáltó bizonyságai.

A kulturélet magva a református énekkar. Evvel csinálom a szernyei gyöngykalárist.

Nem színdarab. – Élet. A »Tóhát« magyar népének szokásai, nótája, tánca, élete. A gond a mókával, a bánat a dallal ölelkezik benne.

Kaláris? – A magyar lány nyakéke. Egyszerű üvegszemek és mégis csillogó gyöngysor.

Nem nyúltam hozzá, nem simítottam. Úgy fűztem fonálra, ahogy találtam, így szép. Nem. Több ennél. Magyar népünk ősi kultúrája. Nemzeti létünk hordozója. – Érték. Szeressük, becsüljük és őrizzük meg!”

Balog Sándor egy verset is mellékelt a gondolataihoz:

A mi falunk

Tiszamenti rónaságon,

Bereg alján a Tóháton,

Hol a Kárpát már csak kéklik,

A mi falunk ott fehérlik.

Ott a határ búzatenger,

Benne izzad a sok ember.

Kasza pendül, – napestére

Keresztbe gyűl a sok kéve.

Ott az erdő feketezöld,

Virul a rét, áldott a föld,

Sik a róna, derűs az ég,

De van nálunk egyéb is még:

Magyar nóta, magyar élet,

Magyar ruha, magyar lélek,

Magyar szokás, gyöngykaláris,

Szépen szól ott a madár is.

Szépen szól a pásztor sípja,

Szivünk, lelkünk vidámitja.

Elandalit messzehangzó

Csillingelő kisharangszó.

Szép a falunk magas tornya,

A házunk is mind egyforma.

Udvarunkon gémes a kút,

Akáclombos végig az út.

Szép a falunk, szép a tája,

Kaláris a bokrétája,

Gyöngykaláris magyar élet,

Szeressék a magyar népet!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma