Kárpátalja anno: Ungvár

1900-ra Kárpátalja népességének a száma elérte az 529 993-at, miközben az 1880-as 25,4%-ról 28,2%-ra nőtt a magyarok aránya (Központi Statisztikai Hivatal, 1902).

Úgyszintén nőtt a németek aránya is, 1900-ra elérte a 9,4%-ot. A

ruszinok aránya az össznépesség 58,9%-át tette ki. Jelentős hányadot képviseltek

még a román (1,9%) és a szlovák (1,3%) anyanyelvűek

Az 1900-as és 1910-es népszámlálások között Kárpátalja népességének a

száma 602 774 főre nőtt. A magyarok és németek száma és aránya is növekedett,

így 1910-re a magyarok 184 789-en (30,7%), a németek 63 561-en (10,5%) voltak

(Központi Statisztikai Hivatal, 1996). Az ukránok száma 334 755 volt, így továbbra

is nagy arányt, 55,5%-ot képviseltek az össznépességben.

A mai közigazgatási egységek területén élő népesség arányaiban a 30 év alatt

nem történt jelentős eltolódás. A magyarok három járás, a Beregszászi (94,9%), a

Nagyszőlősi (58,3%) és az Ungvári (57,7%) területén alkottak abszolút többséget. A legtöbb magyar, a jelenleginek megfelelően, a Beregszászi (33 395), a

Nagyszőlősi (31 609) és az Ungvári járásban (28 603) élt.

Kárpátalja három rendezett tanácsú városa szintén magyar többségű volt.

E három város közül a legmagasabb magyar aránnyal továbbra is Beregszász rendelkezett

(96,1%), de jelentős volt a magyarok aránya Ungváron (80,1%) és Munkácson

is (73,4%). A városok magyarsága számában is jelentős volt: Ungváron

13 590, Munkácson 12 686, Beregszászon 12 432 magyar élt.

A hegyvidéki járásokban a népesség túlnyomó többsége változatlanul

ruszin volt. A lakosság több mint 75%-át tették ki az Ilosvai, a Huszti, a Perecsenyi,

a Szolyvai, a Nagybereznai és a Volóci járásban. A német anyanyelvűek

főként Munkácson és környékén, illetve Máramarosban, a mai Técsői, Rahói,

Huszti és Ilosvai járásokban éltek. 1880 és 1910 között a német anyanyelvű népesség

száma – Kárpátalja leggyorsabban növekő etnikumaként – több mint kétszeresére

növekedett. Számukat a német anyanyelvű bevándorlók is növelték.

Az 1921. február 15-i csehszlovák népszámlálás adatai szerint a mai Kárpátalja

területének népességszáma elérte a 612 442 főt, ami az 1910-eshez képest

enyhe növekedést jelentett. A nemzetiségi összetétel a két népszámlálás között jelentősen

módosult. A népességszám növekedése mellett a magyarok

száma drasztikusan csökkent: 111 052 főre, ami az összlakosságnak mindössze

18,1%-a. Ez nagyrészt azzal magyarázható, hogy a magyar anyanyelvű és magát

magyarnak valló, de izraelita vagy görögkatolikus vallásúak zsidóként vagy ruszinként

lettek elkönyvelve. Jelentős volt a Trianon után az anyaországba

áttelepültek száma is. Ugyanakkor sok Kárpátalján maradt magyartól meg

lett tagadva a csehszlovák állampolgárság, külföldinek lettek nyilvánítva, így nem

szerepelhettek a nemzetiségi statisztikában. Az ukránok száma ekkor 372 278 volt

(60,9%), a zsidóké 80 117 (13,1%). A csehszlovákok száma közel a háromszorosára,

19 632 főre (3,1%) nőtt, ami nem a természetes szaporulatnak, hanem elsősorban

a cseh nemzetiségű hivatalnoki és vezető réteg betelepülésének az eredménye

volt.

A magyarok az 1910-es hárommal szemben már csak egy járásban, a

Beregszásziban alkottak többséget (82,0%). A városok közül is csak Beregszász

tudta megőrizni magyar többségét (60,5%). A leglátványosabban azonban a magyarság

lélekszáma az Ilosvai járásban csökkent, az 1910-es töredékére.

Szám szerint a legtöbb magyar, 28 575 fő, ugyancsak a Beregszászi járásban

élt. Jelentős volt a számuk az Ungvári (21 021) és Nagyszőlősi (16 432)

járásokban is. Ekkor Beregszászban 8379, Ungváron 7712, Munkácson 4864, míg

Huszton mindössze 906 magyar élt. A legnagyobb számú ruszin (ukrán)

népességgel a Munkácsi (48 024), Ilosvai (46 094) és Técsői (45 982) járások

rendelkeztek.

(Molnár József, Molnár D. István: Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és népmozgalmi adatok

tükrében)

Forrás: könyvbirodalom.at.ua