A bántalmazó bajtárs és az ellenség
Van, aki nem a frontra való. Vagy nem az ő harctere az, amelyikre ráállították.
A héten egy katonai ezred túlkapásaitól volt hangos az ukrán sajtó. Az embertelen körülményektől, ahogy a saját katonáikkal, újoncaikkal bántak. Hogy hogyan kergették őket az őrületbe vagy a halálba. Az egy zászló alatt szolgáló, azonos nemzetiségű katonáikat. Ha a Babel riportja szerint a parancsnokok egyszerhasználatos tárgyként tekintettek az újoncokra, felvetődik a kérdés, hogy hogyan képes hasonló helyzetben boldogulni egy olyan kárpátaljai magyar fiatal, aki az államnyelvet sem beszéli rendesen. Hogyan készítik fel a harcra? Hogyan kommunikálnak? Mennyit ér a fronton az élete? Mit jelent vele szemben a bajtársiasság?
Az erőszakos besorozásokról közzétett szemtanúi felvételeket, az ungvári toborzóközpont pompás körülményeit figyelembe véve nincsenek illúzióim a válaszokat illetően. Nemzetiségtől függetlenül pocsék a helyzet. Gyarapszanak a posztumusz hősök, akik nem vágytak semmilyen dicsőségre. Csak élni szerettek volna.
Belegondolni se merek, mit élnek át a hozzátartozók. És az eltűnt katonák szerettei? Hogyan viselhető el az örök kétely? A remény és reménytelenség elegye. Milyen sors érte a galamblelkű, kedves srácot, akit egy focipályára se engednék be, mert félteném, hogy csúnyán szólnak rá a focisták, de mások a csatamezőre küldték? A falumbéli csöndes, egyszerű férfit, aki valószínűleg egy szót sem beszél ukránul, nem is volt rá szüksége a földeken, az otthoni munkák közepette. Mit kezdenek a fronton a kényszersorozott krónikus betegekkel, a súlyos függőséggel vagy mentális nehézségekkel küzdőkkel, akiknek – amint azt a tényfeltáró riport is bemutatja – semmi keresnivalójuk nem lenne a hadsereg kötelékében?
A túlkapások, visszaélések kapcsán eljárás indult. Hogy lesz-e érdemi hozadéka ott, ahol a háború szörnyűségei sokakat megfosztanak emberi mivoltuktól, erősen kérdéses. Mint ahogyan az is, hogy milyen sors vár a frontvonalon harcolókra, akiknek a bajtársuktól is félniük kell, és csak ezután jön a hivatalos ellenség…
Pallagi Marianna
Nyitókép forrása: Anasztaszia Liszicja/Babel