Legendák Kárpátalján: Honnan ered a Hóvár neve?

Ha valami népszerű, szeretett, vagy épp ellenkezőleg: félelmetes, megközelíthetetlen, titokzatos, azt bizony sok-sok szóbeszéd, monda lengi körbe.

Nincs ez másképp szeretett hegyeinkkel sem. Korábban már utána jártunk, hogyan is keletkeztek a sok gonddal sújtott, ám még több áldással ellátott vidékünket ölelő magaslatok. Lássuk most, honnan kapta nevét legmagasabb csúcsunk, a Hóvár, avagy ismertebb nevén a Hoverla.

„Egy távoli magyar város egyik előkelőségének, Nagy János bárónak egy alkalommal meséltek a Kárpátok akkor még névtelen csúcsáról, melyet addig még az országból senki nem tudott meghódítani. Azt gondolta, ő lesz az első, aki a hegycsúcsra felmegy, és így róla nevezik majd el a magaslatot. Nyár közepén indult útnak húsz erős szolgával, lovakkal, étellel-itallal megpakolva.
Egész Magyarország tudott az útról, amely az egész államnak dicsőséget hozott volna. Arra ugyanis már senki sem emlékezett, hogy a hegyet több paraszt is megmászta…
A nyári nap elviselhetetlenül sütött, de a kaland kellemesnek ígérkezett. Két hónapra volt szüksége ahhoz, hogy elérjék a hegy lábát. A báró ekkor utasította a szolgákat, hogy verjenek tábort, hogy megpihenjenek és megerősödjenek. Két napot pihentek így.
Ezután a báró három embert és három lovat hátrahagyva indult el hajnalban a hegycsúcs felé. Az ég tiszta volt, egy felhő sem mutatkozott. Órák óta gyalogoltak már… Épp egy sűrű erdőhöz értek, s ezen kellett volna átvágniuk magukat, mikor hatalmas vihar támadt. A báró rendkívül dühös lett, hisz így útjukat sem folytathatták zavartalanul. Visszafordulni azonban nem volt hajlandó. Egyik szolgáját, aki mindenképp vissza akart térni, szíven lőtte.
Már beesteledett, amikor a kimerült emberek kiértek az erdőből. Egy széles hegyi völgybe jutottak, mely fölé úgy emelkedett a Kárpátok ismeretlen csúcsa, mintha az eget érintette volna.
Az emberek nagyon fáradtak voltak, a báró azonban „továbbot” intett. Mikor néhány száz méternyire megközelítették a csúcsot, szinte rohanni kezdett, hogy elsőként érjen a csúcsra.
Senki sem vette észre, hogy az égen közben még sötétebb felhők gyülekeztek. Csak akkor eszméltek rá, hogy mi történik, mikor már sűrű pelyhekben kezdett esni a hó. Hideg szél fújt, hóvihar támadt.
Mindenki szerteszét futott menedéket keresve. Hiába próbálta Nagy János megállítani őket, meg sem hallották őt. Sok hó esett azon az éjszakán…
A táborba végül csak az emberek egyharmada tért vissza kimerülten, átfagyva. A többiek meghaltak a viharban. Nagy János sem tért vissza…
„Hóvár! Hóvár! ” – mondogatták azok, akik visszatértek, hisz a csúcsot azon az éjszakán teljesen beborította hó.
Ilyen csodát még nem láttak, hogy a nyár közepén hóvihar legyen. Azóta a hegyet Hóvárnak vagy a helyi népnyelv szerint Hoverlának, havas hegynek hívják.”

(A legenda megtalálható a karpatinfo.net weboldalon.)