Legendák Kárpátalján: Miért Kelemen a Kelemen-hegy?
A Borzsa folyó bal partján, Beregszásztól mintegy 16 kilométerre terül el a csendes település, Sárosoroszi.
A falu eredete az 1200-as évekig nyúlik vissza. Nevét 1260-ban Vruzy alakban említik először. Ez arra enged következtetni, hogy a helység első lakói betelepült orosz jobbágyok voltak. A település a XV. századtól Bereg vármegyéhez, addig pedig Ugocsa vármegyéhez tartozik.
Bár a község – ahogy azt említettük is – igencsak csendes, nyugodt falucska, környékéről ugyanez már nem mondható el. Határában egy kisebb, ám annál híresebb magaslat emelkedik: a Kelemen-hegy.
A Kelemen-hegy egyedülálló képződménynek mondható: a közeli hegyektől a Borzsa és annak árterülete vágja el, emellett pedig számos kalandos történet fűződik hozzá. Lássuk most hát, miért is Kelemen-hegy a Kelemen-hegy…
„Egyszer egy Kelemen nevű fiatal juhász a hegy közelében legeltette a nyájat. Miközben furulyázott, néhány birka elbitangolt a nyájtól. A juhászfiú keresésükre indult, s estére egy híján meg is találta a juhokat. Végül rábukkant a hiányzó bárány lábnyomaira is, amelyek a hegyre vezettek. Kelemen követte a nyomokat. Egyszerre csak egy nyitott vasajtóhoz ért, mögötte barlang szája tátongott, melynek mélyéről pedig báránybégetés hallatszott. A fiú azonnal belépett a barlangba. Ekkor azonban a vasajtó nagy csikorgással bezárult mögötte. A sötétből egy nagyszakállú öregember jött elő, és így szólt hozzá: »Ha ide bejöttél, innen már soha többé nem mehetsz ki. De ne félj, jó sorod lesz! Ezt a hét kád kincset kell őrizned. De vigyázz, hogy senki el ne mozdítsa a kádakat, mert mindegyik egy-egy tengerszemet takar. Ha valamelyik kád elmozdulna, a tengerszem vize elöntené a falut, s elpusztítana mindent a környéken.« Mit volt mit tenni, Kelemen ottmaradt hát őrizni a kádakat.
Közben apja, az öreg juhász a fia keresésére indult. A nyomokat követve ő is eljutott a vasajtóhoz. De hiába verte öklével az ajtót, nem nyílt ki. Az öreg juhász nem adta fel: ettől kezdve minden éjfélkor elment az ajtóhoz. Néhány nap múlva a dörömbölésre kijött a nagyszakállú öregember, s elmondta neki, hogy a fiának jó dolga van, de soha többé nem mehet haza, mert örökre itt kell maradnia őrizni a kincseket. Györgynapkor azonban kinyílik az ajtó, s Kelemen kijöhet pár percre, akkor majd beszélhet vele. Így is történt: György napján az öreg viszontlátta a fiát. Attól kezdve, amíg csak élt, minden Györgynapkor felment a hegyre a barlang elé, hogy néhány szót váltson a fiával… Az a hír járja, hogy a vasajtó azóta is kinyílik minden Györgynapkor. Olyankor kilép rajta Kelemen, lenéz a falura, majd visszatér a barlangba őrizni a kádakat…”
Hogy mit gondol Kelemen, mikor ki-kijön a hegy gyomrából, nem tudni. De a dolgát jól végezheti, hiszen eddig még senki nem bukkant a kincs nyomára… S hogy milyen kincsről szól a legenda? Úgy tartják, hogy 1711-ben II. Rákóczi Ferenc parancsára a kurucok a Kelemen-hegy gyomrában, egy barlangban rejtették el kincseiket, amíg uralkodójuk Salánkon tartott országgyűlést. Az 1930-as évek elején nyilvánosságra került egy régi levél, amelyben Nagy János kuruc vezér számol be fiának arról, hogyan találhatja meg az elrejtett javakat. Azóta számos kincskereső igyekezett már felkutatni a kincset – mindhiába: Kelemen pásztor jól vigyáz a rábízott kincsekre… Aki nem hiszi, járjon utána!
(A legenda megtalálható a www.karpataljatrill.sokoldal.hu weboldalon.)
Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma