Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: mézeskalács-készítő

Karácsonyhoz közeledve szinte minden otthonban előkerülnek a mézeskalács sütőformák, s a házak fahéj, szegfűszeg és ánizs illatával telnek meg. Az ilyenkor készített cukormázas, karácsonyfa, szívecske és csillag alakú mézeskalácsok vagy süteményes dobozba kerülnek, vagy a karácsonyfáinkat díszítik.

Legutóbb a Beregszászi Adventi Vásáron találkoztam szemet gyönyörködtető karácsonyi ihletésű mézesbábukkal. Rögtön meg is kerestem készítőjüket, Váradi Viktóriát, „Mézes Vikit”.

Vele beszélgettem.

 

 – Viki, honnan érkezett a vásárba?

– Bótrágyi vagyok. Már évek óta részt veszek a mézeskalács-termékeimmel a kárpátaljai és anyaországi fesztiválokon, vásárokon.

– Honnan jött az elképzelés, hogy mézeskalácsot készítsen?

– Cukrászipari végzettségem van, ám kezdetben csak tortákat és süteményeket készítettem. Azonban mindig volt bennem hiányérzet. Azt gondoltam, hogy ez még nem elég. Aztán a magyarországi rendezvényeken figyeltem fel a mézeskalácsokra, amelyekkel akkoriban Kárpátalján még nemigen találkoztam. Elhatároztam, hogy kipróbálom a mézeskalács-sütést.

– Hogyan sikerültek az első darabok?

– Ma is megmosolygom az azokról készült fotókat. Girbe-gurba vonalak és kezdetlegesség jellemezte az első mézeskalácsaimat. Ám nem adtam fel, további darabokat sütöttem, és lassanként ráállt a kezem.

 

– Hogyan fogadták a mézeskalácsot Kárpátalján?

– Az első sütéstől kezdve kivittük a mézeskalácsokat a vásárokra, s azt tapasztaltuk, hogy a vásárlók szeretik azokat. Ma már minden hétvégén úton vagyunk. Itthoni és anyaországi programokra hívnak bennünket, ahol bemutathatjuk a mézesbábukat. Ezenkívül iskolákba is ellátogatunk, ahol a gyerekeknek mutatjuk be a mézeskalács-készítés alapjait. Ők nagyon élvezik ezeket a foglalkozásokat.

– Milyen mézeskalácsokat készít?

– Magyaros és „amerikai” típusúak kerülnek ki a kezem alól. A magyaros mézeskalácsok népies motívumokkal díszítettek, a közepükön tükör van. Sokan keresik ezt a fajtát. Ma már nem igazi tükördarabot használunk, hanem a biztonságosabb tükörfóliával dolgozunk. A magyaros bábuk mellett az aktuális szezonhoz is igazodom. A beregszászi vásárra karácsonyi darabokkal készültem. Van köztük karácsonyfa, mézeskalács-házikó, szívecske, Mikulás, hóember.

Márciusban a borfesztiválon fogunk részt venni, arra mézeskalács-boroshordót, borosüveget, poharat, szőlőfürtöt tervezek készíteni.

 

– Milyen figurái vannak még?

– Nagyon szeretem a magyar népmese alakjait. Ugyanakkor kénytelen vagyok igazodni a modern korhoz. Ezért Mignon és Hello Kitty mézesbábúm is van. Emellett mézeskalács-logókat is sütök.

 

– Honnan vannak a sablonjai?

– Keresem a formákat. Sajnos ritkán akadok különleges darabra. Egy-egy nem hétköznapi figurámhoz a férjem gyárt sablont, amelyet ráteszek a tésztára, s körbevágok. Ez nagy munka.

– Milyen alapanyagokat használ?

– A hagyományos mézeskalács-tésztát sütöm. Fontosnak tartom, hogy házi tojást és termelői mézet használjak fel hozzá. A férjem erdélyi, csíkszeredai születésű; a mézet mindig Hargitából hozzuk. Szoktuk is mondani, hogy a mi mézeskalácsunk „nemzetközi”.

 

– Meddig áll el a mézesbábu?

– Amikor ételszínezőt használok, akkor felhívom a vásárlók figyelmét, hogy csak díszként használják a terméket, ne fogyasszák el. Ugyanakkor a cukormázas mézeskalács tulajdonképpen korlátlan ideig eláll. Hidegben megkeményedik, ám melegre kerülve megpuhul. Mindig frissen készített áruval megyek a vásárokra.

 

– Milyen tervei vannak?

– Szeretnék alapítani egy mézeskalács-műhelyt. Eddig ugyanis a saját konyhánkban sütöttem a kalácsokat, s már nem elég a hely. Ezenkívül nem győzőm egyedül a mézeskalács-sütést. Sohasem tudok eleget készíteni. Már nemcsak egyedül dolgozom, két munkatársam is van. Összeállítom a tésztát, ők pedig kisütik a kalácsot.

Emellett saját logót is szeretnék, hogy a vásárlók be tudják azonosítani a termékeinket. Egy ideje használom a „Mézes Viki” megnevezést, ez már ismert, talán maradok ennél a névnél.

Tervezem, hogy keresztneveket írok a mézesbábukra.

Igazából az a célunk a férjemmel, hogy itthon legyünk Kárpátalján, s meg tudjunk élni a mesterségünkből.

 

– Kívánom, hogy így legyen! Isten áldja a munkáját és az életét!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma