A nap verse: Czébely Gabriella: sorsom
gyökeret vertem veled ittmás a sorsom már nem lehet
gyökeret vertem veled ittmás a sorsom már nem lehet
Minden napom elmúlás,múlok velük magam is.
Csontjaimban perceg a kór,belülről kifelé.
Szétterülve több hektárnyi tájonlüktetéssel sajgó nagy magányom
Muszájból magamnak ágyat vetettem,benne fekszem, s jaj, nem mozdulok.
Czébely Gabriella: Holló hajam vánkosán. Versek. INTERMIX KIADÓ, Ungvár – Budapest, 2009.
Nem tudomnem lehetismernia természetet
„A festõ áll, a tájat csodálja.Feszített kék vászon az ég.
Sápadt búsálmú igézetSzunnyadó zene-zuhatag
End of content
End of content