Czébely Gabriella: Anyám
Élő való, állandóság marad Anyám,
ki magában hordott…
Élő való, állandóság marad Anyám,
ki magában hordott…
A pipacs halálunk virága.
A szélben csontkoccanás.
Előtte az utak készülődtek,
feje fölött kékívelt az ég,
talpa alatt füvek szöszmötöltek.
Kéken szálló szitakötő voltam
mocskos ingovány fölött
Ennyi csak a belmagasság,
kissé hűvös, nyirkos a fal.
Akár a gyöngy, csontfehéren áttetsző az arca már,
Az asztalon feketém,félig szívott cigarettám
Fűborzoló szélbenhogyha állokfagyos szívvel,kristályfényt hullatrám a Holdmegvetéssel.
Homály fátyola lepi bevilágom sejtett réseit,
End of content
End of content