Felső-Tisza-vidék

  • A honismereti barangolás folytatása

    Lassan hagyományt teremtve harmadszor indultak honismereti kirándulásra az idei év legjobb tanulói Nagybocskóról, Técsőről, Bustyaházáról, Viskről és Husztról június 27-én, szombaton.

  • IV. Feltisza Találkozó Aknaszlatinán

    Immár negyedszer, ezúttal Aknaszlatinán tartották meg a Felső-Tisza-vidéki Magyarok Találkozóját (FELTISZA), ahol a Huszti, Técsői és Rahói járások magyar lakossága találkozott, bemutatva az érdeklődőknek néprajzi, gasztronómiai és kulturális értékeit, és erősítve egymásban a megmaradás fontosságát.

  • Felső-Tisza-vidéki HÁLÓ-találkozó

    Isten áldásával 2014, június 21-én Aknaszlatinán tartottuk meg a felső-Tisza-vidéki HÁLÓ- találkozónkat, amelynek a „Legyetek tanúim” mottót adtuk. Rendezvényünknek a helyi ukrán tannyelvű iskola adott otthont. A helyi plébános, Béres István atya volt a vendéglátónk.

  • Folytatattuk a honismereti barangolást

    Nagy élményben volt részük idén azoknak a diákoknak, akik a tavalyi folytatásaként megszervezett honismereti jutalomkiránduláson vehettek részt a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének támogatásával. A kísérőtanárok folyamatosan meséltek az adott terület természeti kincseiről, történelmi jelentőségű épületeiről és emlékműveiről.

  • Össze kell nőjön, ami összetartozik

    Rahó és Visk után idén Técsőn szervezték meg a Felső-Tisza-vidéki Szórványmagyarság III. Találkozóját (FELTISZA), ahol a Huszti, Técsői és Rahói járások magyar lakossága mellett a ma Romániához tartozó egykori máramarosi koronavárosokból, Máramarosszigetről és Hosszúmezőről is jöttek magyarok.

  • Mindenáron át kell örökíteni az anyanyelvet és a kultúrát

    A felső-Tisza-vidéki magyarság előtt álló feladatokról, a magyar oktatás helyzetéről és a kulturális programok bővítéséről, az anyaországi támogatásokról, pályázati lehetőségekről és a jövőbeli tervekről esett szó többek között a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének múlt vasárnap Rahón megtartott közgyűlésén.

  • „Meg akarjuk őrizni az ősi jellegű kárpátaljai háziállatfajtákat”

    A Máramarosi-medence nyugati részén, Száldobos (Szteblivka) község legelőin haladva, egy mezei csatorna mentén húzódó erdősáv felől általam még sohasem hallott állathangokat sodor felém az őszi szél, majd észreveszem a lassan közeledő csordát, s hosszú percek múlva már közelről szemlélhetem a fejükön hosszú, félhold alakban ívelő szarvakat viselő, fekete, illetve feketésbarna színű, a nálunk elterjedt szarvasmarháktól…

End of content

End of content