… az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia. Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. Lk 24,7–9
Minden reményünk alapja a Názáreti Jézus halálból való föltámadása! Aki ezt nem hiszi, annak optimizmusa hamar elapad az élet fájdalmas próbatételei után.
A Julián-naptárt követő görögkatolikusok és ortodoxok május elsején ünnepelték Krisztus feltámadását. A felvétel az ungvári görögkatolikus székesegyház előtt készült a nagyszombat esti feltámadási szertartáson és pászkaszentelésen.
Kedves testévek! Nagyon közel van hozzánk a húsvéti örömhír: Jézus feltámadt és él!
Föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt!
Szent Pál gyakran választja ketté az emberiséget: pl. a világ fiai és Isten gyermekei, vagy a testi ember és a lelki ember. Amikor megszületünk e világ fiaiként, testi emberek leszünk, s azok is maradnánk, ha Isten nem jött volna el a földre. Jézus, az Ő földi képmása magára vette az emberiség bűneit, és a halálba…
A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
Ez a hagyományos húsvéti köszönés elvezet bennünket az igazságba: Krisztusnak a halálból való átmenetébe az életre, a sír sötétjéből a feltámadás fényességébe.
A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.
Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem…
End of content
End of content