A nap verse: Füzesi Magda: Más-kor
„Ne hagyj magamra, Istenem,szeress, mint harmatcsepp a rózsát,
„Ne hagyj magamra, Istenem,szeress, mint harmatcsepp a rózsát,
„Isten fehér szakállát rázzaalélt, idegen világára
„A minden nincs, csak vannak részek.
„A párolgó, langyos esőkbelebarnulnak napjaimba.
„A gyöngy a csönd,a hold a rét,
„Ím itt az ember, aki ért,és lát, és tudja a helyét,
„Eltévedtem megint,hányadszor, Istenem!
„Szemem egén lebegőnte csak nekem tündökölsz,
„Nehéz páncél szorítja lelkem,mégis futnom kell rendületlen.
„Megjön, mint mindig, észrevétlenkakast virító késben
End of content
End of content