A nap verse: Fodor Géza: Vasárnap, virradatkor

„Megjön, mint mindig, észrevétlen
kakast virító késben
már nyújtózkodik a dombvidék
mintha ledőlt árnyékú jegenyék
adnák föl őrhelyeiket
de csak levélnyi szünet
máris
tücsök cirreget hangol
az égalatton valahol

és földről fel a magasba tiszta lágy harmatot sír a pacsirta
majd vissza onnan
nem messze innen
lángverés nyit a szerpentinen
szétömlő rózsanádban
ahol szívedben fecskeszárny van
hol pirosat vált az egyre szebb kék
-aludj hát, kicsit pihenj még”

Forrás: Fodor Géza: Angyalok kezéből kihulló tájon című kötete, Intermix kiadó, Ungvár-Budapest, 2011