A nap verse: Fodor Géza: Ebonit ének
Mikoron Orfeusz alászálltZendítve karzatos szivárványt
Mikoron Orfeusz alászálltZendítve karzatos szivárványt
Elveszett a fekete bárányfeketedik a szivárvány
Virít újra a tulipánfa
A völgykatlanból hogy fölfakadtMohos sziklák közt tört elő
Már megint ez az évszaktalan évadmit meg sem lehet szavakkal nevezni
Pereg az eső a dobokon –fuvolaflótaklarinét– miféle zenét?
Majd harmadnapra eláll a szél ismegpihenni a széttárt tenyerek között
Határát a végtelenségönmaga által befogja
Várni rügyekből robbanóRendezett márciusokraHosszú tél után felcsikorgóRozsdaszín hajnalokra
„Innen és túl a múló időn járj az Istenlába nyomában
End of content
End of content