Fodor Géza: Kései ősz, november
Kései ősz jön: november dere
az elsötétlő füvet lepve be…
Fodor Géza
-
-
Fodor Géza: Elunva már a rossz időt
A nap verse Fodor Géza egyik költeménye.
-
Fodor Géza: Merülő szaturnusz
Megkondul bennem darabos haranggal: Ne fogjon rajtunk ostoba erőszak Önfeladón az elgyávult alázat – Inkább a gleccserek porlasztó árja Amely zuhogva hull a mélybe törve Mintsem hitványmód jutni a tetőkre Ó, hogy ebben az eszement világban A sztárbunkóktól hangos levegőben Hol emberhez méltó szabadság helyett Csak az elmoslékolt szabadosság él S vezérelt cél, hogy vesszen,…
-
Fodor Géza: Széltükör
Szélből a sugár megtörik Tükrökből vissza eléget
-
Fodor Géza: Református ének parafrázisa Ariankának
(Amikor anyu elment…) Reményünk egyedüli Elmúlik majd az is
-
Fodor Géza: Óda a szinevéri tengerszemhez (részlet)
Frissen tárt tükör: magasba tartod Kyklopszi fénnyel óriás szemed, –
-
Fodor Géza: Madaraink vonulása ősszel, Andrej Voznyeszenszkij arabeszkjeink (részlet)
Ősz van. Arányait az idő újraosztja, fenyőezüsttel töltve a csendet.
-
A nap verse: Fodor Géza: Zölderdőtűz
Mint körbefutó tüzek nádrózsája Vörösen sírt a láthatár előttünk Hogy átfolyt a kő kék obszidiánba Az ég pereme olykor még előtűnt Míg füst gomolygott páraként a mélybe Hol sisteregve dúlt a zölderdőtűz
-
A nap verse: Fodor Géza: Tükörszél
Tükrökből a szél megtörik bronzezüst árnyalat alatt flittereikből kél, vakít villámokat ránt a virradat Hangokra hullnak a cinkék színekké ütve szárnyukat párhuzamukból szívig ér a tükörbeli mozdulat Egymásba játszó áttünet amalgám ködként fehéren suhogó membránfény-üveg árnyéka zizzen a légen Míg újfent késéles szilánk forogja erdőnk tüzeit vércsék szeméből csupa láng zúdul ránk, vijjog a zenit
-
A nap verse: Fodor Géza: Verhovinai szél
Verhovinai szél muzsikálja az ágat a törpecsipkerózsafa-bokron, hol szilaj leveleit
End of content
End of content